Érdemes így folytatom az orvosi egyetemet? Fogom így bírni?

Első félévben vagyok orvosin, de első naptól kezdve nehezen bírom az egészet. Nem tudok hatékonyan tanulni, órákat foglalkozom egy tantarggyal, mégis csak nagyon felszínes a tudásom. Ezen kívül sosem tudom kipihenni magam, minden nap 11-éjfél-1-ig tanulok, napkozben kb zombi vagyok, van hogy órán alig bírom nyitva tartani a szemem, leesik a fejem, figyelni sem tudok emiatt. Családi programokat is le kell mondanom, olyan régen voltam már otthon is, mert ott még annyira sem tudok a tanulásra koncentrálni és az utazás, pakolás is sok időt elvesz. Pedig a szüleim iszonyat mértékben támogatnak, büszkék, én is annyira örültem hogy felvettek orvosira, most meg elveszett a lelkesedésem /bár nem teljesen, néha azért megallapitom, hogy szeretem amit tanulok és érdekes is/. És még így is úgy érzem, mindennel el vagyok maradva, sokszor nem is értem amit tanulok, olyan nehéz a nyelvezet, és hatalmas a mennyiség. Mindezt megnehezíti, hogy hónapok óta egészségügyi problémáim is vannak, és a stressz, kimerültség csak ront az egészen. Barátaim abszolút nincsenek, a családomon kívül senkire sem számíthatok, ha személyes dolgot kell megbeszélni, de ők meg messze vannak. Gyakran dührohamok jönnek rám, utálok mindenkit, idegesitenek az emberek az utcán, egyetemen, mindenhol, fogalmam sincs, milyen orvos lenne így belőlem. Azt érzem, nekem nincs erőm ahhoz, hogy a végsőkig kihajtsam magam, márpedig ez csak nehezebb lesz, azt mondják, az első félév a legkönnyebb.