Pszichológia vagy jog?

Jogot nem tudom, de a pszichológiát néztük a lányomnak, és valami irreálisan magasak a ponthatárok. Érettségin min 90 % kell, és azért ez elég szubjektív is sok esetben, a lányom tanárai is mondták, hogy mázli kell hozzá. Attól függ ki a javító tanár, nem sokan adnak ilyen százalékokat.

Jogon is elszálltak a ponthatárok? Az én fiatalkoromban még simán teljesíthető volt, de már akkor is túlképzés volt belőle.

A képzésről nem tudok nyilatkozni, bocsánat. Csak annyit tudok, hogy mi próbáltunk pszichológust keresni, adhd-val, hajtépési zavarral. Gyakorlatilag a városban nincs egy normális gyerekpszichológus. Senki. Én már fel is adtam, hogy találjak. Arról nem beszélve, hogy milyen árakon dolgoznak, te jó ég! Azért nem hinném, hogy csórók.

A hajtépési zavarra pesti pszichológust ajánlottak, a fehérváriak végül bevallották, hogy lövésük sincs, mit kezdjenek vele. Végül oda nem mentünk el. Adhd-ra sem igazán voltam megelégedve a terápiával, azon kívül, hogy mindennek én voltam az oka, nem nagyon tudtak segíteni a gyereknek.

Ismerősöm evészavarral nem talált a városban pszichológust a lányának. Bennem is felmerült a kérdés, hogy mégis mi a fenét tanítanak ezeknek az egyetemen?!

#21. Az államira jogon is nagyon durván magas ponthatárok tudnak lenni, legalábbis az ELTE-n és a Pázmányon. De több vidéki egyetemen tud sokkal alacsonyabb is lenni, ami bőven teljesíthető.

A pszichológiáról: én csomó szorongó emberrel beszéltem (ELTE jogászképzés hallgatói), akik kivétel nélkül arról tudtak beszámolni, hogy jelentős segítséget nyújtott nekik az, hogy elmentek pszichológushoz. Ugyanakkor van, akinél ez nem elég és pszichiáterhez kell járnia, mert gyógyszeres kezelésre szorul, a "sima beszélgetős" szeánszok nem elegendők. Minden esetre elég bonyolult dolgok ezek, és sajnos a legtöbbször nem tud olyan egzakt válaszokkal szolgálni, mint amikor egy háziorvosi rendelésen mondjuk el a panaszainkat és akár ott helyben, egyből megvan rá a megoldás. Ellenben például a mérnök ismerőseim véleménye nagyjából az, hogy "minek menjenek el egy bölcsésszel beszélgetni", valamilyen szinten egyébként ezt is megértem.