Érdemes lenne megpróbálnom az orvosit?

Szia!:)

Én másodéves orvostanhallgató vagyok,10-11 éves korom óta készültem orvosira.Akkor még mindenki mosolygott,mikor mondtam,hogy jaj de aranyos orvosnak készül,majd megtudja mi az... Mikor bekerültem a gimibe ,próbáltak lebeszélni szintén avval hogy érzékeny vagyok ( egy meghatóbb mosóporreklámon képes voltam elbőgni magam) ,meg hogy iszonyat nehéz,és nem éri meg.Egy ideig kitartottam, aztán én is letettem róla,ááá inkább kimegyek Ausztriába gyógytornásznak,az mennyivel egyszerűbb. De azért biosz-kémia faktos voltam,és szintén imádtam a fizikát,matekot.12.-ben megkaptuk a felvételi lapokat,én meg beírtam az orvosit,Ausztriába még csak nem is jelentkeztem...Pedig azt hittem az lesz az én utam,de nem.Felvettek a SOTE-ra, tényleg nehéz, buktam már meg én is vizsgán,de imádom.:) Ne törődj vele hogy mit mondanak.Persze nincs rá garancia,hogy elvégzed,de ne így állj neki!!

Szerintem a jegyeid alapján simán felvesznek. Az érzékenységed 10-20 vizsga után el fog tűnni, és valószínű az ingerküszöböd is feljebb tolódik, tehát a beszólogatásokat is meg lehet tanulni kezelni.

Viszont bocsi, hogy ezt mondom de kicsit nyafogsz itt, vagy tényleg ennyire nem bízol magadban? Mert ahogy Joda mester mondta :) "tedd vagy ne tedd de soha ne próbáld." Ha te szeretnéd ezt csinálni és még jó is vagy a biosz kémia fizika triumvirátusban, ráadásul írtad, hogy kitartó, lelkiismeretes és jó tanuló vagy akkor menni fog az orvosi is. Tégy úgy, hogy ne bánd meg később, szóval szerintem irány az orvosi.

Ugyan már! Nézz körül, hogy hány tökkelütött orvos van, ők is elvégezték valahogy :)

Elsős vagyok most, és tapasztalataim szerint egy kis szorgalommal lehet jó jegyeket szerezni. Hogy többet kell tanulni mint gimiben az természetes, viszont ez jobban is érdekel engem mint mondjuk a verselemzés.