Orvosi vagy közgáz?

Folyamatosan olyat adsz a számba ("nehezebb"), amit nem mondtam. Én azt mondtam, hogy (1) nem lehet vagy nagyon nehéz összehasonlítani a különböző típusú képzéseket (2) van [rendben: lehet] olyan nehéz az elméleti közgazdaságtan, mint egy orvosi. Egyetlen szóval se mondtam, hogy a közgazdaságtan nehezebb lenne, mint az orvosi, és egyetlen szóval se kicsinyeltem le az orvosi nehézségeit. Az orvosi és a mérnöki szakok köztudottan nehezek. De azért ne mondjuk olyanokat, hogy a közgazdaságtan az "nem is tudomány" stb. (Igen tudom, ezt nem te mondtad, de én eredetileg nem is veled szálltam vitába.)

Ami a foglalkozásdoktori címet illeti: az orvosoktól SZAKVIZSGA UTÁN nem sajnálom, a többiekét (jogászok, államigazgatászok, gyógyszerészek és állatorvosok) igazságtalannak és feleslegesnek tartom. Sokkal jobb a német rendszer, ahol nincs senkinek sem doktori címe (az orvosoknak sincs!), aki nem doktorált. (Ott a legtöbb orvos csak azért doktor, mert számukra van egy specializált/könnyített doktori képzés, amit méltányosnak is érzek.)

De, és ez fontos, a jogászok nem azért kapnak a diploma mellé foglalkozásdoktori címet, mert a jogi egyetem annyira nehéz lenne, hogy ezt külön jelezni kellene (nem hiszem, hogy egy mérnöki szaknál nehezebb lenne); vagy (másik itt gyakran hangoztatott érv), hogy nagy felelősséggel járna (ilyen alapon a bakter, váltókezelő, buszvezető, légiirányító is dr. lenne, hiszen ha hibáznak, meghal egy csomó ember). Ez egyszerűen egy történelmi csökevény, ránk maradt a múltból. Nincs jelentősége egyébként.

Szóval összefoglalva csak annyit szerettem volna mondani, és még egyszer: az orvosi egyetemet NEM kisebbítve vagy lekicsinyelve, hogy a közgazdaság is egy komoly tudomány, és lehet azt is nagyon komolyan tanulni.

"Nem jártam soha orvosira, de a két ismerősöm akik oda járnak végig kitűnőek voltak két legjobb (eduline pontozása alapján) budapesti gimnáziumba jártak"

Én pedig az ország akkor #2 gimnáziumába jártam (ELTE gyakorló), és az a két osztálytársam, akiből orvos (sőt azóta az egyik doktorált főorvos) lett, teljesen átlagos tanuló volt, még csak a top 20%-ba se tartoztak. Rendben, top gimnázium versenyistálló, de mégis. Nem egy lehetetlen küldetésről beszélünk.

Kedves kérdező, én az állatorvosi és a közgáz között varialltam az egész gimnázium alatt, szóval tudom, min mész keresztül. Az állatorvosira ugyanazok a követelmények, mint az orvosira, elvegezni is ugyanolyan nehéz, értem a problémádat.

Én 16 évesen, 9. osztályban teljesen mást tartottam fontosnak, mint 19 évesen, 11 osztályban, amikor már a küszöbön volt az érettségi, az egyetem, és azzal együtt az, hogy nekem kell magamat utána eltartani.

Nagyon sokáig ne érdekelt sem a pénz, sem a munkakörülmények, sem a sok tanulás, csak az, hogy imádtam a lovakat, és velük akarok foglalkozni, lovakat akarok gyógyítani. Sosem voltam egy szorgalmas, magolos mintadiak, a 4,9 átlagot is a logikamnak meg a rövidtávu memoriamnak koszonhettem. Apukám kerek perec meg is mondta, hogy nem vagyok az állatorvosira való, mert képtelen lennék annyit bennt lenni az egyetemen, meg még éveken át naponta órákat tanulni.

Én makacs voltam, nem hittem el neki, jártam lovagolni, istállót takarítani lovardaba, egy kisallatorvos rendelojebe segedkezni, biosz faktra, és kémia tanarhoz. Minden délután tanultam egy óra bioszt vagy egy óra kémiát. Aztán 11. osztály végére kémiából nem jöttek a várva várt eredmények, nem sikerült úgy kitolteni a probaerettsegiket, ahogy kellett volna. Közben elkezdtem nyáron pénzért diakmunkazni, mert fejlődni akartam lovaglás téren, de a szüleimnek nem volt pénze fizetni a plussz órákat. És akkor döbbentem rá: az állatorvosi mellett esélyem sem lenne dolgozni, nemhogy még akkor utazni, lovagolni, alapvetően bármit megengedni magamnak. Otthonról a koleszon felül kB havi 30 ezret kaptam volna, az enni sem teljesen elég. Az Üllői loklinika telített, egy mobilpraxishoz tőke kell, a kezdő fizetés siralmas, nem ártana később szakvizsgazni, munka rengeteg, szabadidő nulla. Mire elkezdhetnem talán anyagilag is élvezni az életet, esélyem lenne saját lakásra, lennék közel 40 éves.

Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, nem szeretném a legszebb eveimet nelkulozessel, állandó tanulással tölteni azért, hogy utána tovább nelkulozzek egy gyönyörű, de nagyon kemény hivatásban.

Úgy voltam vele, hogy elvegzek valami mást, ami rövidebb ideig tart, jobban fizet, kevésbé stresszes, és mellette majd járok lovagolni meg néha onkenteskedek egy allatmenhelyen.

Így kerültem a nemzetközi gazdálkodás szakra. Már az első naptól kezdve lett gyakornoki munkahelyen egy neves cégnél, így egyből látom a gyakorlatban is azt, amit tanulok. A fizetésem heti 24 órára több, mint egy kezdő tanárnak, plussz van cafeteriam, és látom, hova juthatok el 2-5-8-10-15 év múlva. Lettek új ambícióim mind a cégnél, mind az egyetemen, felvettem néhány idegen nyelvű tárgyat, meg szeretnék menni külföldre mesterre. El tudom tartani magam egyedül, nem kell otthonról pénzt kérnem, és nem szakadok bele a tanulasba sem. Egyedül a lovaglást kellett szüneteltetni, mert Budapesten nehezen találok olyan lovardat, ami árban is jó, minőségben is jó, és tomegkozlekedessel megkozitheto.

Kedves Kérdező, mérlegeld, mi a fontosabb neked. A pénz, vagy a hivatás. Kérdezd meg a szuleidet, tudnának e támogatni úgy 30-32 éves korodig. Gondold végig, mennyire bannad, ha a húszas eveid 90%ban a tanulásról szólnának. Mikor alapítanal saját családot? Lenne e tőkéd maganpraxist nyitni? Beszélj kozgazdaszokkal, orvosokkal, többel is, menj diakmunkara irodába, önkéntesek kórházba, nézd meg, pl melyik gazdasági szakkal milyen munkaköröket lehet betolteni, orvosként milyen szakteruletek vannak stb.

Azt tudnod kell, hogy nálunk a közgázon sok olyat tanítanak, aminek semmi értelme, nem lesz rá a munkában szükséged. Ez a magyar oktatás sajátossága, orvosin nem tudom, mennyire van így. Páran szajkozzak, hogy az egyetem szemléletet, gondolkodásmódot ad, el ne hidd, nem ad.

Keress rá YouTube-ön Dóri Juhaszra, most végzett orvosin, van is több olya videója, amin nagyon hasznos dolgokat mesél.

16 évesen még nagyon időben vagy, akár 4x is meggondolhatod magad.

Üdv, első éves NG hallgato.

A közgázt nem kellene egy súlycsoportban említeni az orvosival nehézség szempontjából. Koliban volt rálátásom, hogy ki mennyit kellett tanuljon egyes szakokon, mi jogon (ELTE) az orvosisokkal mindig szívtunk az anyagmennyiség miatt, amit el kellett sajátítani az adott félévben, záróvizsgáról meg ne is beszéljünk. Akik közgázon voltak viszont kevesebbet tanultak, mindenre volt idejük, amiért mindig irigykedtünk rájuk, ők meg rajtunk csodálkoztak hogyan vagyunk képesek annyi mindent egyszerre, akkora részletességgel, kitartással megtanulni.

Ha a befektetett energiát veszem alapul a közgázzal rövidebb idő alatt tudsz jó fizetést kapni, orvosinál ez nem így van, viszont neked kell dönteni, mérlegelni mit tudnál/szeretnél életed végéig csinálni. Az orvosi egy hivatás, egyetem után még hosszú évek kellenek míg jó orvos leszel, szakképesítésed lesz, letelik a gyakorlati időd stb.