A magas fizetés egyenlő a társadalmi elismertséggel?

Van olyan közeg, ahol igen. A saját ismeretségi körömben inkább tudás/presztízs alapon működik ez. Jobban elismerik és felnéznek egy szaktekintélyre, egy orvosra vagy kutatóra és jobban irigyelnek embereket a titulusuk miatt még úgy is, ha keveset keresnek, mint azért, mert a legújabb telefonja van vagy mert a legújabb BMW-ből lógatja ki a könyökét.

A rokonságban viszont nálunk is a pénz a fő mérce. Nem baj, ha egy proli vagy, amíg gazdag. 😂

Hogy jön ide a társadalmi elismertség? Neked suttyó rokonaid vannak!

Mi köze van a rokonaidnak a fizetésedhez? A pénztárcádban senkinek sincs joga turkálni, a szüleidnek sem. Amennyiben te nem sírdogálsz, hogy mire nem futja, és ezzel ennek alapot szolgáltatsz, akkor el kell küldeni őket, hogy foglalkozzanak a saját dolgukkal.

"Most komolyan az ilyen embernek mit lehet mondani?"

Semmit. Más az értékrendje. Hagyd rá.

Már miért lenne egyenlő, te becsülöd pl. a drogdílereket vagy a korrupt politikusokat mert jól keresnek?

Ne a rokonaidnak akarj megfelelni, nem a te dolgod őket boldoggá tenni. Ha akarnak, egyébként is találnak majd mást ami miatt ugyanúgy leszólhatnak.

Abszolút nem. Példa mindkettőre:

ápolók, tűzoltók, tanárok – ki mondaná, hogy nem becsüli őket?

Mészáros, Rogán, Tiborcz stb... na ugye

Figyelj, most őszintén... csak pár példa...

Egy prosti lazán két hét alatt többet keres, mint én közintézményben informatikusként. Sőt, jobb időszakában talán még egy hét alatt is. De haverom lánya, akinek én segítettem, hogy 6.-7.-es korában átmenjen az osztályozóvizsgán, és végül a speciális iskolába vették csak fel, most egy ötvenessel keres többet nálam pénztárosként.

Aztán azt már nem is merem felhozni, hogy a COVID-osztályon dolgozó nővérek, és a focistáink fizetése milyen arányban áll.

Nem, semmi köze a fizetés mértékének a megbecsültséghez. A fizetés mértéke a versenyszférában attól függ, hogy az adott munkakörre mennyit tudnak, illetve mennyit akarnak kigazdálkodni, az állami szférában meg attól, hogy a döntéshozó pozícióban levőknek mely munkakörök mennyire szimpatikusak. Nem nehéz belátni, hogy ennek nem sok köze van sem a megbecsültséghez, sem az elvégzett munka nehézségéhez, vagy a hozzá szükséges tudáshoz és képességekhez.

"Ha rokonok leszólnak mert keveset keresek az csak engem zavar?"

Nem akarok gonosz lenni, de tudod, mi különbözteti meg a rokonokat a barátoktól? Az, hogy a rokonokat nem válogathatja meg az ember. Szerencsére nekem a rokonság fele reálisan látja az élet dolgait, de azért a másik felében én is voltam már "család szégyene" azért, mert továbbtanultam informatikusnak. Hát még mekkora szégyen volt, amikor a közszférában helyezkedtem el. És?? Kellene, hogy érdekeljen?

Attól, mert valaki rokon, még nem biztos, hogy releváns a véleménye.

"Akkor boldogok lennének?"

Nem ez a kérdés!

Inkább azt kérdezem: akkor boldog lennél?

"Az a baj hogy a világ már nagyon pénzorientált "mindenkit" csak ez érdekel."

Jó is, hogy a "mindenkit" idézőjelbe tetted. Ezzel látszik, hogy te magad is érzed, hogy ezzel valami sántít.

Igen, vannak, akiket ez érdekel. De én azt mondom, hogy az ő dolguk. Éljék a saját életüket. Életből csak egy van. És azok után, hogy fél éve a kórházban megtapasztaltam, hogy milyen, amikor az ember majdnem feldobja a pacskert, azóta még inkább azt gondolom, hogy rohadtul meg kell gondolni, hogy az egy szem életünket, ami ki tudja, mennyire lesz rövid vagy hosszú, milyen elvárásoknak rendeljük alá. Le lehet élni egy életet más elképzelései szerint. Csak akkor annak nem lesz túl sok értelme. Volt egy dúsgazdag rokonunk. Mondjuk soha nem dolgozott, de "jól házasodott", és a férj halála után után egy kisebb vagyont örökölt. Egész életét a pénz hajszolásának szentelte. Az özvegyi járandóssága sem volt alacsony összeg. De a helyzet az, hogy én benne mindig egy keserű, elveszett lelket láttam. Azt hiszem, erre mondják, hogy a pénz nem boldogít. Élete második felére gyakorlatilag senkije nem maradt. Párszor mi, akkor még gyerekként mgelátogattuk, a házában tisztára olyan hangulat volt, mint a mesék elhagyott kastélyaiban (jó, azért távolról sem volt kastély, csak egy jó nagy családi ház), de valahogy mindig volt olyan rossz érzésem, amikor ott voltunk. Egy idős néni volt, aki igazából folyamatosan a múltban élt, mert a jelenben már jó ideje nem volt boldogsága. Soha nem kívánnék magamnak hasonló életet, akkor sem, ha anyagiakra soha nem volt gondja.

"De egyébként nálunk szüleimnél is a tudás a művelődés előrébb valo mint bármilyen pénz vagy ahhoz kapcsolhato tárgy."

Na, ráadásul még szüleidnek is hozzád hasonló az értékrendjük. Akkor végképp nem kéne keseregned. :-)

"mikor rokonok vagy akárki kivülről belekritizál a dolgokba.."

Mint írtam, nem kell mindenkinek megfelelni. Életed meg egy van, ne mások utasításai szerint élj!

"Sokan azt is lenézik ha valaki Egyetemre akar menni egyszerűen nem értik."

Látod, megint rátapintottál a lényegre! Nem értik. Nem akarok előítéletes lenni, de úgy sejtem, ők azok, akik minél hamarabb szerettek volna "szabadulni" az iskolából, és elképzelésük sincs arról, hogy milyen jó érzés tudni valamit, illetve arról sincs, hogy milyen érzés olyasmit dolgozni, amit szeretsz.

Félre ne értsen senki, semmi baj nincs azzal, ha valaki nem diplomás. A probléma a szűk látókörben keresendő.

Ismét "story-time": a diploma után (szám.tech. szakos tanár) még elvégeztem egy programozó OKJ-t is. Ez abban az időszakban volt - 2000-es évek közepe -, amikor a tanári pálya még túltelített volt. Így aztán némileg biztosítékként is jól jött az a programozó papír (a versenyeredményeim alapján a tudásommal nem volt gond), meg úgy voltam vele, hogy ameddig nincs állásom, addig is inkább képezem magam, gyakorlatilag egyfajta befektetés a jövőmbe. (Alkalmi munkáim mindig voltam, nem arról van szó, hogy ne adtam volna be semmit a közösbe.) Ekkoriban ismerkedtem egy egyébként nagyon vonzó hölggyel. Nálam pár évvel fiatalabb volt, egyébként szakmunkásképzőt végzett, és egy cipőboltban helyezkedett el. Ő nagyon hamar a tudtomra adta, hogy mélységesen lenéz, és szerinte csak egy mihaszna ember vagyok, aki lusta dolgozni. Illetve hogy "billentyűket nyomogatni nem munka". Nem, ne menjünk bele, hogy mikben tévedett, mert túl hosszú lenne az így is már kisregénybe forduló írásom. :D Inkább hagytam a fenébe, nem láttam értelmét olyan kapcsolatnak, ahol egymás alapvető tisztelete és elfogadása nincs meg. Ő azóta sem boldog. Én meg szeretem a munkámat. Ennyi.

Annak, aki páréves korától kezdve azt látja, hogy semmibe ne fektessen bele a minimálisan szükségesnél nagyobb erőt, az nem fogja sebességbe tenni az agyát, hogy megértse. És mégegyszer mondom: nem azzal ban a baj, ha valakinek pl. nincs diplomája. Az a baj, amikor képtelenek távolabbra látni a saját szűk világuknál. Legutóbbi exemnek sem volt nem csak diplomája, de érettségije sem. Mégsem hallottam egyszer sem, hogy én egy naplopó lennék. Sőt, a jócskán fiatalabb kishúgára olyan szinten pozitív hatással voltam, hogy a családjukban ő lesz az első, aki érettségizni, és továbbtanulni szeretne, és az eredményei alapján ez sikerülni is fog neki.

"Meg hogy az Egyetem olyanoknak valo akik nem akarnak dolgozni menni..?"

Erre csak egyetlen aprócska megjegyzés (tudom, hogy ezt az említett rokonaid úgysem fognák fel): nem pont az az egyetem célja, hogy munkaerőt neveljen ki? Olyat, aki később képes összetettebb feladatok elvégzésére is? Ha valaki nem akarna dolgozni, akkor minek végezné ezt el? Ha ez lenne a cél, akkor maradhatna otthon henyélni 5 évig, az még pénzbe sem kerülne.

Összegezve:

Nem kell mindent a szívedre venni. Neked a saját életedet kell élni, és nem másét.

Mindenkinek egyébként sem tudnál megfelelni. Akármit is teszel, mindig lesz olyan, akinek az nem tetszik.

Akik kritizálnak, sokukból pedig egyszerűen az irigység beszél. Gyermekkorukban elszúrták a lehetőségeiket azzal, hogy mindig a lehető legkisebb ellenállás irányába sodródtak, most pedig keserűen látják, hogy bizony nyugdíjas korukig olyasmit kell csinálniuk, amit nem szeretnek.

En inkább keresek kevesebbet, mint többet de több munkával.

Marad időm a barátokra, családra. És persze a lelki nyugalom :D De aki elakarja magától venni ezt +50kert annak hajrá.