Általában miért tolerálják sokkal jobban a nők a melegeket, mint a férfiak?

Ha már érdekel a dolog, olvass és következtess:

Elég nézni a híradót, hogy lássuk: az azonos neműek iránti vonzalom még ma is hihetetlen indulatokat kavar. Botránykő, amikor egy politikus, televízió-személyiség nyilvánosan "színt vall", s "fajnemesítő" bandák járják a várost, hogy laposra verjenek egy-egy általuk "ferde hajlamúnak" vélt egyént. A pszichiáterek "bibliájában", a DSM betegségleíró rendszerben még nem is olyan rég a homoszexualitás szexuális zavarként szerepelt, s jól tudjuk, hogy a listából nem azért törölték, mert "győzött a tudomány", hanem mert Amerikában a melegmozgalom olyan politikai erővé vált, hogy többé már nem volt megengedhető betegekként való kezelésük.

A homofóbia

Homofóbia és homoszexualitás

A homofóbia valójában arról árulkodik, hogy a társadalmilag kodifikált, s gyermekkorunktól belénk sulykolt maszkulin/feminin identitás nem egyszerűen a biológiai különbségek kulturális kifejezése, hanem egy szerepkívánalom kulturális felerősítése, kihangsúlyozása, homogenizálása. A tanult nemi identitás egyik szerepe a heteroszexualitás védelme. De miért is kéne a heteroszexuális irányultságot annyi előítélettel, averzióval, szociális nyomással és fenyegetettséggel megtámogatni, ha az annyira biológiai? Ahogy egy nyulat nem kell óvni attól, nehogy ragadozóvá váljon, és egy társaitól izoláltan nevelt oroszlán sem kezd el füvet legelni, miért kell hát a fiú és a lánygyermekeket kicsi koruktól arra tanítani, hogy ő lányok haját húzkodó kisfiú, aki nem sír, és nem babázik, hanem futballozik, míg a kislányokat kötelezően a baba, a főzés és a kis játékporszívó kell érdekelje. A kétségtelen gyakran, sok mindenben, de nem mindenkinél és nem azonos mértékben megnyilvánuló nemi különbségeket akarja a társadalom már a babaruha színétől kezdve élesen, dichotóman szembeállítani. Miért is? Jól tudjuk, hogy nagyon sok embernek voltak gyermekkorában homoerotikus élményei, s tudjuk, hogy sok homoszexuális férfi gyermekkorában "sissy", vagyis "lányos" viselkedésű volt, míg sok, később leszbikus nő meg "tomboyos", azaz fiús viselkedést tanúsított. Persze sok lányos kisfiú, és sok fiús kislány később, a kamaszkorban heteroszexuális irányultságot vesz, de "jobb elejét venni a dolgoknak". Az 1948-ban megjelent Kinsey-jelentés óta a világ kénytelen-kelletlen szembesült azzal, hogy a férfi és női heteroszexuális irányultság nem abszolút kategóriák, hanem inkább egy folytonos dimenzió a homoszexualitás és heteroszexualitás közt, amelyen ki-ki elfoglal egy pozíciót. Ez a pozíció, vagyis, hogy kiben mennyi hetero- és homoszexuális késztetés rejlik, a későbbiekben, a nevelés és a kulturális ideálok hatására szimplifikálódik egy egyértelmű, a másikat kizáró nemi identitásba. Igen sok homoszexuális férfinek, egyes felmérések szerint 20%-uknak is, családjuk, gyermekeik vannak. Sokukban érett felnőtt korukra tudatosul, hogy a másik nem iránt (is) vonzódnak. A homoszexuális sors évszázadok óta, de még napjainkban is, oly keserves, és annyi hátránnyal, üldöztetéssel jár, hogy homoszexualitásukat általában csak azok vállalják fel, akik a hetero- és homoszexuális dimenzión túlságosan is a homo- oldalon állnak. Számukra már nem választás kérdése a nemi irányultság, hanem a társadalmi elvárásokon áttör a biológiai késztetés.

Érdekes, hogy a megengedő kultúrákban, mint a görög vagy a római, nem kellett "nemet" választani, hiszen volt az erotikusan túlfűtött férfibarátság és volt ezzel egyidőben a házasság. Nyilván ekkor is voltak "szélsőségek", ahogy vannak szélsőségesen bal és jobbkezesek, és aztán van a sok átmenet. Minden dichotóm emberi tulajdonság csupán fogalmilag egymást kizáró, a valóságban normál eloszlást mutat, vagyis leginkább egy haranggörbével ábrázolható: minél szélsőségesebb egy változat, annál kevesebb van belőle. Ilyen az intelligencia, a maszkulinitás, a feminitás, az előítéletesség, a kezesség, a testmagasság, stb.

forrás: Szendi Gábor

[link]

Én magamtól jöttem rá h azért mert a hetero férfinek kínos az ha 1 meleg srác közeledik felé. Zavarba jön a hetero és innen jön a balhé.

Különben én nem utálok semmien bi/homoszexuálist. Mert nem tehetnek róla.

Azt se venném sértésnek ha próbálkozna nálam vki de azért maradok hetero.

18/F

18/F

Azért, mert a nők sokkal befolyásolhatóbbak, mint a férfiak. Jobban hat rájuk ez a mai undorító liberalizmus.

A férfiak azonban elgondolkodnak, mit, miért és rájönnek, hogy valami nincs rendjén és valami nem normális.

Lehet, hogy gáz, de én is nő vagyok, mégis ezt mondom, mert így van.

A nőknek könnyebb elfogadni dolgokat, mint vitázni rajta. Kényelmesebb.

Azért, mert így működik az emberi természet. A férfiak is valahogy vonzónak, érdekesnek találják, ha két nőt együtt látnak, és ugyanúgy a nők is érdeklődnek a meleg párok iránt. Két férfi jobb, mint egy :D

Személyes: itt, ezen az anonim oldalon szégyellősség nélkül kijelenthetem, hogy én szoktam ábrándozni férfi-férfi szerelemről :D Az a helyzet, hogy két pasi szerelme olyan romantikus, imádok erről sztorikat olvasgatni, mert olyan szép... ELMÉLETBEN.

A való élet viszont egész más.

A való életben olyan meleg férfikat látok, akiket a legnagyobb jóindulattal sem lehet férfinak nevezni. Gyakran női ruhákban járnak, ékszereket hordanak, sminkelik magukat, és valami iszonyat hülyén tudnan kinézni. Ha meg nem is néz ki hülyén, akkor azzal árulja el magát, hogy lányos hangon próbál beszélni, még akkor is, ha eredetileg mély a hangja. Ami a legzavaróbb, hogy egy nőnél is nőiesebbek tudnak lenni: affektálnak, nyavajognak, töketlenkednek. Hogy ezt miért csinálják, az rejtély. Egy férfi legyen férfi! Függetlenül attól, hogy melyik nemhez vonzódik.

Persze van a másik típusú meleg pasi, aki abszolút normálisan viselkedik, nem próbál lány lenni, esetleg maga előtt is tagadja a dolgot és megházasodik stb. Róluk aztán senki nem mondaná el, hogy melegek. De nézzünk szembe a tényekkel: a homokosok nagy része nem ebbe a csoportba tartozik. Akikkel én eddig találkoztam - persze lehet, hogy másnak különböző tapasztalatai vannak -, azok egytől egyik valamiféle nemi-identitászavarban szenvedtek, és lerítt róluk, hogy ratyik.

Én úgy gondolom, hogyha valaki megrekedt a nő és a férfi között, akkor az embertársaiból nagyrészt lenézést, rosszallást vált ki. Szerintem a homoszexualitásnak két fajtája van. Biztos ti is láttatok már szélsőséges esetet, a felvonulók közt is mindig van egy csomó, aki egyszerűen nem fér a szolizott bőrébe. Ugyanakkor ott van a már említett másik, csendes csoport is. Szerintem nem kéne őket egy kalap alá venni. Én a homoszexuálisokat eszerint meg is különböztetem. Hiszem, hogy a magamutogató, rinyáló melegek a homoszexualitást betegségként "kapták" meg: vagy komoly agyi rendellenességeik vannak, vagy kiskorukban elhanyagolták/megerőszakolták/rosszra nevelték őket. Más magyarázatot nem látok arra, hogy női ruhákban flangáljanak és büszkén feszítsenek. A másik csoport meg szerintem egyszerűen így született, és békén kell őket hagyni.

Persze én nem fogok kiközösíteni emiatt senkit. Ha hozzám odajön egy nyíltan meleg srác és barátkozni akar, akkor nem leszek vele elutasító, mert nem szeretek ítélkezni. (Ugyanez a helyzet a cigányokkal. Nem fordulok el valaki elől azért, mert cigány, de elítélem, amit a többségük csinál.) De a melegfelvonulást és a picsogást nem támogatom. Undorító, ha egy férfi nőként viselkedik.

A férfiak valszeg azért nem támogatják, amiért a nők sem a leszbikusokat: nem izgatja őket a téma :) Csak bennük még azért is van ellenszenv, mert míg a leszbikusok nem kavarnak nagy port, addig a melegeknek valahogy mindig sikerül kihúzniuk a gyufát. Egész egyszerűen taszítóan viselkednek, ezért utálják őket sokan. A nők pedig amúgy is toleránsabbak, sokmindent elviselnek, lágyszívűek :)

Egyébként attól függetlenül, hogy szeretem a férfi-férfi romantikus sztorikat, tisztában vagyok vele, hogy a való élet kicsit más... Pl. meg nem néznék semmilyen melegpornót, mert a hideg kiráz tőle. Néha még így is sikerül jeleneteket elcsípnem (az egyik általam rendszeresen látogatott oldalon folyamatosan mennek az "érdekes" reklámok), de hát blöáh. A leszbipornóban pedig általában semmi gusztustalan nem történik. Vagy legalábbis nem hiszem, nem szoktam nézni.