Magányos farkasok nektek nem rossz érzés h mindenki él közösségi életet rajtatok kívül?

De rossz érzés, de mit tehetnék, ha az emberek akiket mindig én keresek meg le sem szarnak vagy elutasítanak?

Gondolom keressek ujjakat, de azt sem könnyű. Elvégre is nem könnyű egyedül elmenni valahová (mert egyedül szar) és idegenekhez sem egyszerű odacsapódni. Ha legalább egy ember lenne, akivel mehetnék már valamivel könnyebb lenne a helyzet, de nincs ilyen.

Akiket én ismertem - ilyen magányos farkas típusú emberkéket - hozzájuk előbb-utóbb mindig csapódtak emberek. Mert attól még jófejek voltak, hogy visszahúzódobbak is, és erre rájöttek a többiek is. Mindenesetre ők választották ezt a "létformát".

Nem lehet, hogy nálatok az a bökkenő, hogy titeket akaratotok ellenére kényszerítettek ebbe a szerepbe?

Első vagyok.

Nem vagyok valami nagy társasági ember, de azért én is igényelném a társaságot.

A régi haverokat (mert nem barátok) én szoktam keresni, ők sosem hívtak sehová sem. És ugye hiába próbálkozik az egyik, ha a másik nem akarja. Szóval feladtam.

Ebből az következik, hogy nincs kivel/kikkel és nincs hová menni. Tehát egyedül maradok, itthon.

van választott, meg kényszermagány

te azért éled meg rosszul, mert az utóbbiba tartozol

igaz az én helyzetem egyikbe sem sorolható be egyértelműen, de én nem vágyok közkedveltségre

Direkt kerestem erre. Bár régi a kérdés azért leírom.

Roh@dtul sz@r! 1-4-es koromig voltam egy iskolában, ahol már lettek barátaim. Átmentem a másikba, ahol 1 évig szivattak, ok nélkül görénykedtek és minden. Utána átváltottam egy iskolát és a roh@dékok miatt olyan lettem, hogyha hozzám szólnak, akkor max egy igent, meg egy nemet tudok mondani és azóta vagyok lámpalázas is. A 3. suliból van egy barátom. A középiskolába most kerültem be. Mindenki nagyon imádja osztályt (diákok, tanárok) nagyon kedvesek egymással, segítenek, még az elején nekem is, aztán elkezdtek 1 hete szemétkedni ok nélkül és összefognak ellenem. Én próbáltam nyitott lenni, de hogyha velem csak ilyen ret@rdáltak találkoznak, akkor erről már nem tehetek. Pedig az osztályban van még egy csendes srác, ő sem szólal meg, őt nem piszkálják és az előzőnek igaza van, mert vele már barátkoznak. Felléptem a facebookra, hátha az a baj, meg ott tudok ismerkedni, erre szemétkednek velem. Tényleg hát ez nagyon jó. Utálom, amikor nincs barátom, velem végig szemétkedtek eddig, amúgy szerintem az ilyenekből (ha pl nem lenne barátom), akkor depressziósok válnak.