Nem abnormális megsiratni egy állat halálát, míg egy ember halálát le se szarni?

én ugyanúgy sirattam, amikor meghalt a mamám, mint amikor elveszett a kutyám és azt hittem, elpusztult. Lehet, hogy érzéketlen vagyok. És nem, nem szeretem jobban a kutyát, mint azt az embert, aki 22 évig az életem része volt, nem kevésbé szerettem, csak máshogy. Ettől nem rosszabb ember valaki. Ha le se sz.ja vki egy ember halálát, akkor az vagy nagyon rosszat tett neki, vagy nem ismerte szerintem.

Mert egy állat normálisabb mint egy ember. Főleg egy kutya

Az ember mégis csak ember és nem alacsonyodhat le az állat szintjére. Sajnos sok olyan esetről hallok én is, hogy egy kutyát többre becsülnek, mint saját gyereküket.

Valóban többet ér egy állat az emberek egy (sajnos egyre nagyobb) részénél. Egyébként a kapcsolat sem mindegy, engem is mélyebben érintene ha a kutyám pusztulna el ,akivel napi kapcsolatban vagyok 5éve, mint a nyírlugoson érő dédöreganyám, akivel életemben egyszer találkoztam.

Szerintem sokan azért becsülik többre az állatot, mert szociális problémái vannak. Ahelyett, hogy máshogy közeledne ember társaihoz, inkább elfordul tőlük, mert ez egyszerűbb, és helyükbe egy kutya vagy macska lép. Vele egyszerűbb az élet, konfliktus mentes.

A kutyám nem rugdosott és ütlegelt, míg a nagyapám igen. A kutyám odajött hozzám, akkoris ha véletlenül hármast kaptam. Szerinted melyiküket sirattam meg?