Van itt olyan ember, akinek valamiért, valamikor teljesen megváltozott az élete, nem túlzás, ha azt állítja, hogy 360 fokos fordulatot vett? Mi történt veled, elmeséled?

Na ... az ex 10 év után benőzőtt, kirugott a házból amit közösen vettünk és még meglepiként a fönököm is közölte hogy bezárja a bazárt, keressek uj munkát.

6 hónap alatt új állás, új ház, új pasi :)

Első

Egy sima gyári munkásként kezdtem mint pályakezdő a suliból kilépve. Nem történt semmi izgalmas volt egy barátnőm találkozgattam vele elvoltunk. Már lassan egy éve gyár munkás voltam. hozzáteszem 55-60ezer forintért pár éve. A kapcsolatom is kezdett laposodni. Anyum lerokkant, apám elhagyott bennunket. Maradt a hitel meg a tartozás. Napról napra éltünk semmi se volt jó feszült voltam és ideges mindenkit távol tartottam magamtól. Nemjártam sehova minden fizetés nap kín volt :( Nem volt semmim nem tudtam felmutatni semmit és anyának is haza kellett adni. Nem voltak álmaim!

Egyszer volt egy telefonhívás és azt kérdezték értek e a galvanizációhoz? Mondtam neki kb annyit amennyit a tv-ben láttam. Az úriember nem mutatkozott be csak nevetett, hogy az más. Ipari méretekben élőbe láttam e ilyet. mondom neki nem csak kicsibe a suliba. (vegyész vagyok) Aztmondta jó rendben és érdekelne egy ilyen állás? Mondom persze megpróbálhatjuk.

Eltelt 5 hónap azóta keresett az illető majd pár hét múlva megcsörrent a telefon de egy másik úr beszélt benne mint kiderült ő volt az igazgató és mondta, hogy menjek be pénteken egy elbeszélgetésre! Elmentem bár azt se tudtam mit mondjak :S hülye voltam az egészhez :D

Ezután mondta, hogy egy galvánüzemben kéne dolgoznom mint vegyész, vegyszerek kezelése stb. Átmentünk és semmi nem volt az üzembe O.o"...... üres volt...

Kérdeztem, hogy hol kell majd dolgozni azt mondta itt csak fel kell építeni és megkért arra, hogy segítsek. LEESETT AZ ARCOM ahelyéről!!!!DE egyefene a másik helyen felmondtam. Elkezdtük két kézzel éépíteni. Hozzáteszem ehhez a céghez nem adtam le önéletrajzot. azt se tudtam, hogy ahol élek 20 éve ott a közelben van ilyen cég.

Mindenesetre felépült a felettesemet kirugták és engem raktak a helyére azóta sok beosztottal egy egész üzem vezetője vagyok Mindenhez értek :D Pestre küldenek fel, hogy képviseljem a céget. Helyreállt a rend az életem... Főnök lettem 22 évesen és most leszek 24. A fizetésem baromi jó a kapcsolatom megjacvult az otthoni légkör nagyon jó lett. Ha kell cipő veszek. Kiegyensúlyozottabb lettem, híztam, jólérzem magam és szeretem amit csinálok. ÉLEK VÉGRE! ÉS hálás vagyok azért a telefonért és a kedves idegennek :D ennyi a sztorim!

Nem tudom mire vagy kíváncsi,de az én életem igencsak megváltozott.

34 éves koromig éltem a megszokott,nyugodt életemet.Budapesten éltem(tősgyökeres pesti vagyok).neveltem a 14 éves fiamat.Dolgoztam,és a szerető párommal is tökéletes kapcsolatom volt.(még most is az)Legnagyobb álmom az volt,hogy végre áthassam a tengert mert még sosem voltam külföldön.Egy nap a páromnak a munkahelye csődbe ment,és mindenkit elküldtek,köztük őt is.Egy bolond ötlet gyanánt szerencsét próbált Angliában.Sosem terveztük,nem is vágytunk soha arra,hogy külföldön dolgozzunk vagy akár éljünk.A párom mivel tudott angolul hamar kapott is munkát.Így rábeszélt,hogy menjünk ki vele mi is.Döntöttünk,és kimentünk.Bár eleinte buta döntés volt,hiszen a fiam németet tanult,és nem tudott angolul.Én meg anno annak idején oroszt tanultam,így még annyit sem tudtam angolul amennyi a minimálisba tartozna.

34 éves korom óta gyökeresen megváltozott az életem.Oxfordban élünk 6 éve.A 6 év alatt többször láttam a tengert(így az álmom végre valóra vált)Bár nagy nehezen,de van munkám,és egy szép kis házat bérelünk.

A fiam ma 20 éves,leérettségizett,szakmát tanul.Még pár év,és újra megváltozik az életem,mert akkor meg újra otthon leszünk..Néha már várom..:)

40/N

7. Válaszoló!

Csodállak titeket, és gratulálok! :) Én is valami ilyesmiben reménykedem!

Jó látni, hogy van, akiknek sikerült. :)

Sziasztok.

2006. június 5-én vett teljes fordulatot az életem.

Ezt a napot második születésemként tartom számon. Alkoholfüggő voltam, önbecsülésem a nullán volt, magam mögött tudtam egy elrontott házasságot és elpocsékolt 20 évet.

A 8 órámat végigdolgoztam, de amint hazaértem, azt kerestem, hogy hol tudok inni. Az utolsó időben már csak az alkohol tartott életben. Nem túlzás, mert azt mondta az orvos, hogy a borban lévő tápanyagok tartottak életben.

Dohányoztam, napi egy doboz cigaretta elment. Reggel azzal keltem, azzal feküdtem.

Úgy gondoltam, hogy ebből már nincsen visszaút. Ezért nem is akartam leszokni.

Szüleim már meghaltak, öcsémmel egy házban lakunk.

2006. június 5-én álmot láttam. Álmomban meghaltam, a saját temetésemet láttam. Körülöttem az emberek arról beszéltek, hogy az alkohol vitt el.

A gyászolók között ott voltak rég meghalt szüleim is. Anyukám nagyon sírt.

Reggel, amikor felébredtem, elmentem az orvoshoz és tanácsot kértem tőle. Elmondtam neki, hogy évek óta alkoholfüggő vagyok és szeretnék leszokni. Nem akarok elvonókúrára menni, saját erőmből akarom abbahagyni.Azt mondta, hogy sajnos ezt tudja, ha le akarok szokni, ő ad nekem olyan gyógyszert, de ha ez mellett akár csak egy kortyot is iszom, akkor be kell, hogy utaljon elvonókúrára.

Ettől fogva rosszabbodott az állapotom. Remegtem az alkoholért, de nem ittam. Munkahelyen többször is rosszullétek fogtak el, később már annyira gyenge voltam, hogy kapaszkodva tudtam menni.

Az orvos elküldött egy laborvizsgálatra, amikor megjött az eredmény, azonnal beutalt a kórházba.

Az történt ugyanis, hogy mivel megvontam magamtól az alkoholt, ezért a vérképem összeomlott.

Vért kaptam, infúziót kaptam, mindenféle vizsgálaton keresztülestem.

A béltükrözésen, mivel nem kábítottak el, azért hogy a gyógyszerek ne befolyásolják a vizsgálatokat, ezért mindent láttam. Láttam szegény, szerencsétlen, megkínzott májamat kinagyítva. Gondoljátok el, hogy körülbelül fele /talán/ volt barna, a többi vörös. A gyulladástól.

Májkímélő ételeket kaptam, visszajöttek az eredményeim. Ezek alapján megállapították, hogy B 12, folsav és vashiányom van.

Megkaptam az étrend kiegészítőket, a B 12-t injekcióban és hazaengedtek.

A háziorvos, amikor elvittem hozzá a zárójelentést, azt mondta, hogy olyan volt a vérképem, mint a háborúból hazaérkezett hadifoglyoknak, akik lesoványodva, betegen jöttek haza a hadifogságból.

Ettől kezdve kezdtem jobban lenni. Kezdtem érdeklődni olyan dolgok iránt, ami eddig nem érdekelt. Nyugtató zenét kezdtem hallgatni, étteremből hozattam az ebédemet, amíg meg nem erősödtem.

Találtam új munkahelyet, felfedeztem a számítógép varázsát, addig azt sem tudtam, hogyan kell bekapcsolni.

Nekiálltam németet tanulni. Csak úgy szórakozásból. Visszatért az életkedvem, az önbecsülésem.

Ami még nagyon fontos, a dátum. Június 5-én született szegény édesanyám és 10-én halt meg.

Biztos vagyok benne, hogy az ő segítő keze ért el hozzám.

Természetesen az alkohol mellett a dohányzást is abbahagytam.

Ezt azért is írtam le, mert már nem szégyellem. Akkor lehet változást elérni, amikor az ember saját maga fedezi fel, hogy ez így nem jó, ezen változtatni kell.

Kimondtam, hogy alkoholfüggő vagyok és le akarok szokni.

Sikerült.