Nektek milyen furcsa szokásaitok vannak?

Az alvást külön procedúra előzi meg nálam, nem szeretem, ha gyűrődik nagyon a takaró, a lepedő, a párna. Nyakig betakarózva szeretek aludni, sima takaróval, általában hason, macskám a hátamon. Ha meg akarok fordulni, akkor először felébredek, takaróigazítás, majd fordulás. Párom meg imád elheverni, bele mindennek a közepébe, nem izgatja magát, ha összegyűr valamit... úgyhogy az őrületbe kergetjük egymást ilyen szempontból... Megmondtam neki, hogy tolerálom az alvási szokásait, vagy jó nagy ágy kell nekünk, ahol nem zavarjuk egymást, vagy külön ágy. A külön ágyat nem akarja, de lesz akkor egy nagy franciaágy. Nem szeretek összebújva sem aludni, az egyetlen lény, akit elviselek az ágyamon, közvetlen a közelemben, az a macskám, de jobb szeretem, ha a hátamon alszik, mert így a kezem-lábam szabad. Ha mellém fekszik, akkor hamarosan kiszorulok a takaróm alól, mert elfoglalja őnagysága :)

És lefekvés után szeretek ébren lenni még fél-egy órát, ilyenkor gondolkodom, értékelem a napot, eltervezem a következőt, a kis történetem jár a fejemben, amit írok, meg ilyesmik. Ezt az időszakot nagyon szeretem, van, hogy ezek a percek a nap legjobb pillanatai számomra :)

Általában én is mezítláb vagy zokniban vagyok a lakásban, és kifejezetten idegesít, mikor párom papucsban slattyog bent is... megkértem, hogy akkor legyen két papucsa, egy kinti és egy benti. Na ez működött egy napig, mert utána rendre összecserélte, nem vette át csak néha, tehát most van két kinti-benti papucsa...

Más szokásom nem nagyon van, inkább olyan van, ami zavar. Bizonyos szavak használata, vagy az, hogy párom egyfolytában magában beszél, de kihallatszik... telefonálni kizárólag fel-alá járkálva tud, és képes egy órán keresztül két szoba között mászkálni, az idegeimre megy ilyenkor... folyamatosan jár a szája, vagy nekem beszél, vagy magában, van, amikor kifejezetten zavar, miközben másra knée koncentrálnom, máskor meg olyan lesz, mint a kutyaugatás, madárcsicsergés. Hallom, az agyam tudatalatti része fel is fogja, de nem érzek késztetést, hogy reagáljak, és nem is zavar. Ilyenkor megkérdezi, hogy most háttérzaj vagyok, ugye? :)

Pedig ő a férfi...

Nahát :D

-Nekem is van kedvenc helyen a buszon. Sőt, az összes féle buszon megvan a kedvenc helyem, és én is ideges vagyok, ha nem tudok odaülni.

- Én is minden kaját megszagolok, még a kekszet is, vagy a gabonapelyhet.

-A polcomon a dezodorok, parfümök, krémek nagyság alapján vanna sorbaállítva.

-Az asztalom kész káosz, és idegesít, ha rendet raknak rajta.

- Kényszeres ajtócsukogató vagyok, utálom, ha nyitva van.

-Azt is utálom, ha a fiók nincs teljesen bezárva, és nem hallom a hangját, amikor becsukódik. Olyan fle kell állnom és be kell tolnom normálisan.

Tejeskávé nekem is megvan, csakis hideg kávé és friss tej, és olyan nincs hogy nincs meg valamelyik, elözö nap lefözöm a kávét és a tejet is mindig megveszem. Nekem ekörül forog az agyam mint mondjuk egy dohányosnak a cigi körül, hogy ez mindig legyen.

Meg egy picit kényszeres vagyok, bizonyos dolgok érintése után szinte kötelezőnek érzem hogy most azonnal mossam meg a kezem.

6-os vagyok.

Szerintem hazatérés után a kézmosás, átöltözés nem furcsa, természetes kéne, hogy legyen.

Nekem is vannak kedvenc helyeim minden fajta buszon, de nem zavar túlságosan, ha máshová kell ülnöm.

A szaglás pedig az evés fontos része, ha el van dugulva az orrunk ,kevésbé érezzük az ízeket, mert az ízek egy részét az étel illata adja. Bár feltűnően nem jó szaglászni :)