Miért maradnak ennyi ideig a fiatalok a szüleik nyakán?

Azért egy amerikai 20 éves meg egy magyar 20 évest ne nagyon hasonlítsunk össze.

Amerika merőben más , más kultúra , már autók más mentalitás, több pénz , magasabb életszínvonal.

Egyébként ez európai szokás , nem csak magyar.

Amit a filmekben látunk az nem mindig igaz.Nem mindenki jár kocsival iskolába csak az erősebb középosztálybeliek csemetéje.

Egyszerűen így kényelmesebb mindenkinek. Van olyan 35 éves ismerősöm, aki még mindig az anyjával él, nem is egy, bár falun ez viszonylag elfogadottnak számít.

A magam részéről nem bírom megérteni, hogy nincs igényük az otthon élő huszonéveseknek arra a privát térre, amit ha nem is egy saját lakás, de legalább egy bizonyos távolság nyújt... Azt mondom, hogyha egy önálló életre képes fiatal még mindig otthon él, akkor csukja be a száját, és ne panaszkodjon. Ha valami nem tetszik, lehet önállósodni.

20/L, két éve költöztem el otthonról.

Mert szűkek a lehetőségek. A rendszerváltás előtt még valamivel egyszerűbb volt a fiataloknak lakáshoz jutni / mint pl. anno a szüleimnek /.

Sajnos, az albérlet drága, és mindig ott lebeg a bérlők felett Demoklész kardjaként, hogy a tulajnak más tervei vannak a a lakással és akkor kereshetnek másikat. És hogy öregkorában is albérlő legyen az ember....Ha meg sikerül lakást venni, az sokszor csak hitelből sikerül, amit fizetnek pár évtizedig, tudva, hogy beüthet a balszerencse, nem tudják valami miatt fizetni.

A fejlettebb országokban valóban több fiatalnak sikerül külön költöznie a szüleitől, de ott magasabb az életszínvonal és sok a bérlakás, amelynek nem olyan vészes a bérleti díja. Magyarországon se jönne rosszul ez a lehetőség.

Nekem van lakásom, mégis a sors iróniája, hogy az anyámmal lakom, mert pár éve újra férjhez ment, majd visszaköltözött hozzám. Ha a szülőjével lakik az ember, valahogy nem érzi igazán felnőttnek magát.

Na ez azért nem egyszínű dolog!

Benne van a sz*r gazdasági és anyagi helyzet (csupasz hátsóval nem lehet ugrálni igazán, hogy úgy mondjam)helyzet, és a teljesen elcseszett felsőoktatás, amit most még tovább rombolnak.

Tisztelt 15, 17.

Más vágyam se lenne mint kiszabadulni a szülői közegből.

Barátnőmmel spórolgatung tervezgetünk de rettenetesen sok pénzbe kerülne, jelenleg mindketten féléve munkanélkül vagyunk. És megszámolni se tudom hány helyre adtunk már be jelentkezést. Egymástól 70km re lakunk. Az apja elég labilis és annyira nem is szívlel minket mint egy pár így ez nem járható út, hogy esetleg oda költöznék vagy bármilyen segítséget kérjünk, hozzánk lehetne de elég szűkös minden a probléma ott kezdődik hogy az apja nem is engedné, kijelentette: ki is tagadná. Egyetlen megoldás egy közös ház lenne. Nem albérlet, onnan nagyon nehéz megszabadulni, és egyáltalán nem gazdaságos, bizonytalan. Banki kölcsönt meg semmiképp nem veszünk fel. Meg könnyebbülés lenne mindkettőnknek, akár még 1 mini garzon is vagy 1 aprócska családi ház. De miből? 2 minimálbér vagy legyen fejenként 100.000ft. Egy családi ház ami nem áll az összedőlés szélén kapásból 9 misi egy minigarzon 6 millió-tól indul falun igen lehet olcsóbb de ahhoz lehet elkezdeni a bérletet vagy a benzint hozzá számolni ami szintén nem 1 2 fillér és nem is 1 2 perc.

Egy szó mint száz: Lehet neked sikerült, megvoltak hozzá az anyagi lehetőségeid, esetleg támogatásod. De sokaknak nincs ekkora szerencséjük és nem önszántukból maradnak otthon. És igen is lenne igény a privát térre.

És jó ha ezt nem is a saját lakás alatt érted, de ha "megpróbálsz" beleszólni a pénzkezelésbe, vagy veszel ezt-azt és kiáltod hogy az enyém. vagy egyéb pozitív irányba változtatnál és veszekedés van belőle. Az jön általában: hogy az én házam költözz el ott majd azt csinálsz amit akarsz. Az hogy elmosogatsz magad után kiviszed a szemetet főzöl magadra esetleg a párodra. még nem önállósodás (persze e-nélkül el sem lehet kezdeni) akkor vagy önálló ha pénzt keresel és önmagad és vagy, a családodat tartod el belőle.

22\F