Szerintetek ez nem túlzás? Hogy képes valaki ekkora félelemben élni?

Nővérem szerintem paranoiás.

Egy közepes nagyságú, nyugodt városban élünk, ahol soha nem történik semmi.

Ő azonban teljesen ki van rajta akadva, hogy esténként egyedül járkálok az utcán. Már évek óta ezt teszem, és soha semmi nem történt még, szinte egy lélekkel sem szoktam találkozni. De ő biztos benne, hogy leütnek, kirabolnak, megerőszakolnak, elrabolnak szervkereskedők stb... Világosan megmondtam már neki, hogy nem fogom amiatt lemondani az imádott edzéseimet, mert este van vége. Kocsim nincs, helyijárat felénk nem jár, így kénytelen vagyok este 10-kor egy fél órás sétára. Nem is szoktam félni, egyrészt azért, mert nem vagyok egy gyámoltalan nő, másrészt tényleg nem történt még semmi rossz.

Viszont ő ki sem meri tenni a lábát este egyedül az utcára, sőt szinte sehová sem jár egyedül. Kb. úgy fogja fel az életet, hogy minden sarkon egy gonosz gyilkos leselkedik ránk. Rossz tapasztalata tudtommal neki sincs, esetleg túl sok krimit nézett.

Mindezt meg is érteném, ha a nyóckerben vagy valami hasonló fekete negyedben laknánk, de nem. Attól meg csak rosszabb lesz, ha fél, úgy még inkább bevonzza a bajt magának.

Nektek erről mi a véleményetek? Kinek van igaza?

Én 20, ő 23.