KI a hibás a szülő vagy a gyerek?

Hmm. Én itt inkább a szülőt hibáztatnám. Egy normális családban a gyerek legalább 18 éves koráig ne dolgozzon hanem arra koncentráljon, hogy jó felsőoktatási intézménybe kerüljön.

Nos, ha mégis bánt a dolog vagy szeretnél egy kis pénzt keresni, esetleg kipróbálhatnád hogy belépsz valami katalógusos (pl Avon) izébe. Persze ez is csak akkor jó biznisz ha van sok barátod/ismerősöd akik szeretnek ilyen illatszereket, sminkeket használni.

Ha nekem lenne gyerekem, biztos nem hibáztatnám, inkább én szakadjak meg a munkába, de ő tanuljon jól, hogy aztán pár év múlva legyen normális keresete.

17 évesen esélyed sem volna dolgozni, csak szünidőben. Amíg nem vagy 18, nem vállalhatsz még diákként se olyan munkát, amiért felelősséget kell vállalni, pl. pénztározás. És legtöbb munka olyan, amiért neked kell viselni a következményeket, ha baj van.

Szóval, ha akadna is munka, amit végezhetsz 18 alatt, igen kicsi a lehetőségek tárháza.

Ami marad, az az, hogy kiraksz hirdetéseket, hogy vállalsz fűnyírást, bébiszitterkedést (ha lány vagy), takarítást, hólapátolást; de ezek nagyon lutrik, mert egyrészt nem tudhatod, hogy fognak veled viselkedni, másrészt meg nincs semmilyen papír, ami kötelezné őket, hogy kifizessenek téged. Manapság meg arra támaszkodni, hogy a másik ember tuti becsületes...