Hétköznapi luxus?

Hát én akkor kivétel lehetek, mert nagyon egyszerű családból, kis faluból származom, s bizony volt olyan időszak az életemben, amikor konkrétan éheztem. De még ma is, hogy jelenleg nem szorulok erre rá, mindenből a legolcsóbbat veszem, még csak meg se nézem a más termékeket, annyira bennem van már ez. Nekünk otthon sohase volt fontos a kifelé való villogás, és én ezt hoztam magammal.

Ez az én véleményem, ettől függetlenül lehet abban is igazság, amit a kérdező mondott, bár én igazából még nem tapasztaltam ilyet.

Egyetlen példát tudok erre: van egy anyuka a bölcsiben, aki otthon Tesco pelenkát ad a gyerekre, de a bölcsibe Pampers-t visz. Szerinte így látják, hogy gazdagok, úgy is bánnak a gyerekkel. Hát ez nekem furcsa.

Amúgy nem igazán láttam az általad leírt jelenséget.

Nem általánosított, azt írta, inkább. Nem írta, hogy mind.

Egyébként sajnos igaza van :(

Nekem a valóban szegény ismerőseim nem, de a középréteg szegényhez inkább közelebb álló része nagyrészt ilyen. fizetéskor pár napig rongyrázás van, aztán sírás :( NE mondjátok, hogy ti ilyennel sosem találkoztatok.

Így igaz. Ezt a jelenséget már Orwell is leírta A wigani móló című szociográfiájában, amely a brit munkásosztály szegényebb rétegéről szól. Az érintett néprétegnek - Orwell szerint - oly kevés öröme van az életben, hogy megragadja azokat a kis örömöket, amelyekre van lehetősége: inkább kiad egy kicsivel többet egy csinosabb ruhára, vagy elmegy néha moziba úgy, hogy a jegyre a pénzt a kaján spórolja össze. Lóversenyre fogad, kártyázik, mert a szórakozás néha szinte fontosabb, mint az evés vagy a lakhatás.

Ugyanezt láthatjuk ma is az érintett népréteg többségénél (de nem mindenkinél!). Én is alsó-középosztálybeli származású vagyok, gyerekkoromban mindig régi, béna, sokadkézből szerzett ruhákban jártam, de én is azok közé a bizonyos kivételek közé tartozom: ma már nem szégyellem a hipermarketek márkatermékeit és a "buta telefont", mert megtanultam megbecsülni azt, ami van.

De a többségre valóban igaz az a jelenség, amit írtál. Nem is újkeletű a szegényebbeknek ez az attitűdje.

Én vagyok, aki az "építő kritikát" írta. :P

Mi se keresünk jól, de még nem számítunk (szerencsére) szegénynek. Viszont, minden egyes forintnak meg van a maga helye. Vásárláskor, ha mondjuk választhatunk a Tesco gazdaságos szappan és a Baba szappan között, akkor szerintem természetes, hogy inkább a Babát vesszük.

Ami pedig a szalagavatót illeti; szerintem ez egy fontos esemény egy végzős diák életében, és ha lehet, mindenből legyen a legjobb minőségű, persze nem a szélsőséges esetekre gondolok. Hanem például mondjuk egy blúz készítésénél nehogy már az a 2000 forint különbség legyen a mérvadó egy jó és egy rossz anyag között.

Persze, abban igazad van, sokan vannak, akik (hogy egy másik válaszolónak a szavaival éljek) hónap elején rázzák a rongyot, majd hó végén sírnak, hogy nincs pénzük, azok meg is érdemlik, de szerintem az a jelenség, amit leírtál erre a rétegre annyira nem jellemző.