Ismerős az a szörnyű érzés, amikor mennél dolgozni valahova, hogy legyen valami értelme az életednek, de nincsen hova menni?

Igen, hasonlót én is éreztem. Aztán önmagamnak adtam munkát. Vagyis nem vártam hogy valaki megmondja mit csináljak. Hanem a főnök is én lettem, ahogy a beosztott is. A tennivalóm több mint amire egy élet elég. Sokszor még túl sokat is dolgozom. És bevallom hogy nem is vágyom főnökre, minek az? Csak idegesítene és ő rendelkezne időmmel.

A legfontosabb dolog amit ma tehetsz, ha munkát keresel, hogy mond el azt az összes ismerősödnek, legyenek azok közeliek vagy távoliak. Mindenki tudja, hogy mi van.

Mi van, jönnek a választások ?

[link]

Éreztem ilyet, de még térden állva nem könyörögtem idegen embernek, nem is fogok. Én hiába mondtam el minden ismerösömnek h mi a helyzet, szarik itt mki mkire..... igazábol ha egy egyzserü dologgal felkeresed a másikat, kis szivességet kérsz, azt is elszarja, mki elvan a saját dolgaival, nem foglalkozik mással, ugyis elfelejti amit kértél tőle.... Én kb 2009 óta csak vagyok.. de minek??