Elkapott a "semmi értelme-érzés". Mit tegyek?

Kifejtem bővebben, bízom benne, hogy meg tudom fogalmazni értelmesen. Nagyon szeretek pl. gitározni, de nem veszem elő, mert ott van az az érzésem, hogy nincs értelme és amúgy sem vagyok elég jó. Vagy nagyon vártam egy koncertsorozatot, mert végre kimozdulok (ezt sajna nem sokszor teszem meg), aztán most, hogy itt van, ezt is teljesen értelmetlennek látom. Írni is szeretek, talán tehetségem is van (volt) hozzá, de úgy érzem, már ez sem megy, nem is tudom, mit akarok ettől. Pedig gyerekkoromban úgy teleírtam egész füzeteket... Az embereket is olyan távolinak érzem, szeretek társaságban lenni, de olyankor is úgy érzem, mintha lenne közöttünk egy nagy fal (ez nem áll fenn állandó jelleggel). Rengeteg időt töltök az internet előtt, utána meg lelkiismeret-furdalásom van, amiért már megint nem csináltam semmi értelmeset. Amiatt is bánt a lelkiismeret, ha sokat költök, pl. megveszek egy ruhát, amire nem volt igazán nagy szükségem. Általában inkább csak kajára+alap dolgokra költöm a pénzem.

Nem akarok itt rinyálni, csak azt szeretném, ha ismét örömömet tudnám lelni olyan dolgokban, amiket eddig szerettem/szeretek. Ehhez kérnék tanácsokat.