Szülők, ti is kiakadnátok?

Az azért nem semmi, hogy már 14 évesen együtt voltak egy szállodában! Mégis hogyan történhetett meg ilyesmi? Vagy talán lógott az iskolából?

Azt írod, a fiú 3 évvel idősebb! Egy szállodába személyi vagy útlevél nélkül nem lehet tartózkodni! Ha a lányodnak nem volt személyije, akkor ez hogyan sikerült neki?

És az sem mindegy, hogy a külföldi alatt mondjuk egy határon túli magyart kell-e érteni, vagy esetleg afrikait például, vagy olyasvalakit, akitől tényleg lehet félteni.

Ha meg csak fél éve levelezget a 16 éves lányod, akkor hogyan lehetséges, hogy már 14 évesen találkoztak?

Kérdező! Te kamuzol! Nem te vagy az a 16 éves lány véletlenül?

Hát úgy áll a dolog, hogy a tini gyerek (fiú, vagy lány) általában jól megalapozott okokból teszi, ami tesz. Tizenegynéhány éven keresztül szerzett tapasztalat alapján. A csecsemő mindenre nyitott. Nyilván leginkább a szüleire. Génjeiben van a tanulás, mindent. A nevetést, a haragot, a hazugságot (később), és persze az írás-olvasást is. És sokfélét, sokféleképpen akar. Még nincs tapasztalata, szerezni akar hát. A kisgyerek nem rosszaságból rántja le a szépen terített asztal terítőjét. Kíváncsiságból. De ha az anyja sorozatosan félreérti (mert nem érti), hamar megtanulja, hogy hazudni kell. Így válik mindenki felé nyitottá, a szülei felé zárttá. Arra nyitott, ahol elfogadják olyannak, amilyen. És alakítható, sőt szívesen alakul, ő ezt úgy éli meg, hogy segítenek neki a bizonytalan kusza környezetet átlátni. Ha persze a "hagyj békén fáradt vagyok", pláne "nem látod, hogy érted dolgozom" szöveget hallja, előbb utóbb megérti: segítséget nem onnan kaphat.

Nagyjából így válik kamaszkorára titkolózóvá, ezáltal sebezhetővé is. Ebben kedve anyuka egyedül magadnak tehetsz szemrehányást. És vért fogsz izzadni, ha ezt visszaakarod csinálni. Még lehet, de most tízszeres erőfeszítéssel és türelemmel. Majd ha a lányod sokszor megtapasztalja, hogy tévedéseiben nem ledorongolod, hanem segíted, bizonytalanságában (számára is) értelmes utat mutatsz, talán számíthatsz az élményei megosztására. Különben soha az életben.