Minden művészetnek van egy "nem művészi" verziója is?
Filmművészet: A népszerű filmek nagyrésze olyan alkotás, amik semmilyen, vagy csekély művészi értékkel bírnak, látványfilmek, a történetük sokszor értékelhetetlen (például képregény filmek, Star Wars, minden karácsonykor a családi komédiák, hogy a televízióban lévő filmekről ne is beszéljek).
Írás: A kortárs szépirodalom haldoklik, a felkapott írók viszont nemhogy tehetségtelenek, de ennek ellenére népszerűek is. Klisések, rosszul megírtak, és sok ember büszke rá, hogy ő mennyit olvas és ezáltal milyen művelt (például Szürke ötven árnyalata, Twilight, de ide lehetne sorolni szerintem a Harry Pottert is, amit páran már a Háború és Béke szintjére emelik, annyira magasztalják).
Költészet: Talán ez a műfaj van a legrosszabb állapotban. A nagy magyar kortárs költőink rémes verseket írnak, már ha nevezhető a sajátjuknak vagy versnek, a külföldi írók pedig rájöttek, hogy azt is el lehet adni művészetként, ha két sort vet a papírra (például a Milk and Honey és ennek a társai).
Festészet: Itt annyira nem veszett el a remény, de az, hogy az igazi művészeket alig becsülik meg, aggasztó. Instagramon is rengeteg kiváló művész osztja meg alkotásait, mégis azok tartják magukat nagy művésznek, akik képről másolnak élethűen, mégis semmitmondóan vagy éppen azok, akik nem is festenek annyira jól, de megmagyarázzák azzal, hogy "ez az ő stílusuk".
Fotográfia: Itt inkább külföldön látható az a réteg, akik a látványra mennek, és az alapjában rossz képeiket több órás utómunkával javítják ki. Az viszont nem fotográfia, amikor a kép alig hasonlít az eredetire, mégis ők a népszerűek. A másik véglet pedig azok, sokszor influencerek van videobloggerek, akik fotósnak állítják be magukat, miközben vagy csak egy polaroidjuk van (amihez lássuk be, nem kell sok tudomány), vagy van egy apró gépük, ráraknak valami filtert, de közben a kompozícióról életükben nem hallottak, auto móddal csinálnak mindent.
Ezzel nem lenne bajom, az ő dolguk és ha nekik ez jó, hát élvezzék csak. Engem az zavar egyedül, hogy ezzel az igazi művészek helyét és lehetőségét veszik el. Az mondja magát "könyvmolynak" és műveltnek, viszont azt se tudja, ki Raszkolnyikov, az állítja magát filmszakértőnek, aki azt se tudja, ki Lars von Trier, a kislányok egy Milk and Honey után művészléleknek hiszik magukat, és aki telefonnal lefotóz egy pocsolyát, máris fotográfus. A mozikban kiszorítják a jó filmeket a folytatások, a vállalhatatlan horrorok és a fájdalmasan erőltetett vígjátékok, a könyvesboltok polcain egyre kevesebb a szépirodalom (múltkor a Bűn és bűnhődést kerestem,és azt mondták, már egy ideje nem nyomtatják újra).
Engem egyedül az zavar, hogy a "leegyszerűsített művészet" elveszi az igazi művészet helyét, a kettőt pedig egy dologként kezelik.
válasza:minden művészetnek van magas és alacsonyabb szintje - meg akár művészet nélküli ipari alkalmazása is. és mindegyiknek meg van a maga szerepe az emberek életében, mindnek meg van a maga közönsége. a közönség pedig kiválasztja, hogy nekik mikor, mihez, mire van igényük, szükségük.
ha csak a magas kultúra lehetne, akkor nem lenne Beatles, sőt valószínűleg kubizmus és más irányzat sem, mert a magas kultúra képviselői nem engedték volna ezeket létrejönni. a művészet folyamatos kísérletezés, újítás. aminek sikerül igazán újat hozni, azt felemelik az egekbe - de csak egy idő után. egy darabig le szóljak, mert új, mert más, mint amit addig értékként elfogadtak. átértékelni általában igazán az utókor szokta őket.
válasza:A MŰ-vészet egyszerűen csak a mű alkotását jelenti, de hogy az alkotás milyen színvonalú, az más kérdés. Értelemszerűen az átlag feletti minőség átlag feletti műértést kíván, ami az átlagnak nincs meg.
És akkor innentől kezdve jöhet a szokásos, parttalan vita, hogy az a jobb, aminek a minősége alacsonyabb, de az átlagemberhez szól vagy az, amit csak egy kiválasztott kisebbség ért.
válasza:Az általad csupán látványfilmként említett filmekben több művészetet találtam, mint némelyik mély tanulságot hordozó, elvont alkotásban. Kezdve azzal, hogy látványosak, aminek megvalósítása éppen annyira művészet, mint a festészet vagy a fotózás. A történetük célja a szórakoztatás, kikapcsolódás. Ezt a kettőt épp úgy lehet művészien csinálni, mint a társadalom kritikát.
Mivel leginkább moziba járós típus vagyok, csak a filmekről nyilatkozom. Látom viszont te mindenhez nagyon értesz. (Vagy mégsem?)
Nem vagyok moziba járós típus, de otthon igyekszem minél több filmet megnézni. Az írás régi szokásom, bár legtöbbször csak novellákat írok, de viszonylag sokat olvasok. Régebben verseket is írtam, de mostanság már csak a klasszikusokat olvasom, időnként egy-egy kortárs művet. Festészet és művészettörténet kifejezetten érdekel, de sajnos festeni nem tudok. Ennek ellenére úgy hiszem, nem vagyok teljesen tudatlan ebben a témában sem. A fotózáshoz van a legtöbb közöm, mind a digitális mind a filmes részébe.
Szerintem ha az ember nyílt szemmel jár a kultúra világában, feltűnik neki a kontraszt és a változás. Nem állítottam soha, hogy szakértő lennék mindegyik témában, mindössze saját tapasztalataimat írom össze. És nem kritizálom ezt a jelenséget, sokkal inkább az okára vagyok kíváncsi, valamint érdekel mások véleménye.
válasza:Az akkori technika mellett tényleg nagy dolog volt, de szerintem (és ez a személyes véleményem), történetileg nem sokkal többek, mint bármely sci-fi, valamint ez a rengeteg új rész számomra kissé erőltetettnek tűnik.
De ugyanígy nem értek egyet a sok remake-el, nekem úgy tűnik, mintha nem lenne ötletük forgatókönyvre, és ezért nyúlnának vissza a régi történetekhez. Az oroszlánkirály is teljesen élvezhető rajzfilm a mai napig, nem sok értelmét látom egy modern verziónak.
válasza:hogy ki kit tekint művésznek, az mindig is szubjektív volt és az is marad. attól művészebb valaki, mert tagja x művészek szövetségének, vagy ilyenektől y díjat kapott, vagyis a többi művész művésznek tartja? és ha ők csak udvariasságból, mások előtt dícsérik, mert ez a szokás, meg illik másokkal jóban lenni, mi van, ha ők a szívük mélyén meg kontárnak tartanak magukon kívül mindenki mást, mert akkora egójuk van, hogy csakis ők képviselik az igazi művészetet. meg persze a tanáraik, akik elismerték és értékelték az ő művészetüket, szemben azokkal a hozzá nem értő kontár tanáraikkal, akik sosem voltak képesek meglátni az ő géniuszukat?
miben más ez attól, hogy abban mérjük a művészek minőségét, hogy hány követőjük, nézőjük, olvasójuk, hallgatójuk van, netán hány műkedvelő hajlandó fizetni is a műveiért?
mitől jogosabb egyik vagy másik mérce? mitől jogosabb, hogy te döntöd el, hogy mi a művészet és mi a giccs, mintha más dönti el? hozzáteszem azért ezen a művésezttörténetben és rengeteg művészeti ágban járatos esztéták is nagyon jókat tudnak vitatkozni. még akkor is, ha ugyanazon a területen azonos előképzettséggel rendelkeznek. mert mindig marad egy szubjektív faktor, hogy kinek mi tetszik. minél szerteágazóbban művelt, olvasott, tájékozott valaki, annál több információval rendelkezik az adott területről. de ettől még nem biztos, hogy jobban ért minden a művészetet. az meg pláne nem biztos, hogy a véleménye többet számít róla bárkinek.
attól, hogy te nem érted/értékeled a sci-fit, attól még az nem jelenti azt, hogy nincs létjogusltsága, mondanivalója, értéke. például, ha egy kicsit utánaolvasol a tudományos életben dolgozóknak, elég sokan vannak köztük, akik különféle sci-fik nyomán választották a tudományos pályát, az űrkutatást, a kibernetikát, mesterséges intelligencia kutatást, stb. egy csomó féle mai használati tárgyunkat a korábbi sci-fik ihlették. persze nem feltétlenül kell ettől művészetnek tekinteni. de mitől lenne az és mitől nem az? vagy más mitől az, ha ez nem az?
persze sci-finél éppúgy beszélhetünk minőségi különbségekről, sőt eltérő műfajokról is, mint bármilyen más műfajokban. azért mielőtt leszólod a sci-fit, talán ismerkedj meg a műfaj jobb darabjaival, hiszen nyilván a zene, mint művészet megítélésénél sem Lagzi Lajcsit tekinted etalonnak
ha már ennyire tudományosan vizsgáljuk a művészeteket, akkor azért azt sem árt hozzátenni, hogy a Star Wars sokak szerint egyáltalán nem sci-fi, hanem egy űrben játszódó mese/fantasy, amiben éppúgy nincs tudományos magyarázat semmire, mint a többi mesében a sárkányokra, vagy a törpékre, csak elmondja a történet, hogy van ilyen ebben a világban és kész. ahogy Madách: Ember tragédiája is csak a jövőben (is) játszódó fikció, de nincs benne semmilyen tudományos elem, amitől sci-fi lenne.
ellenben Verne épp úgy tudományos okfejtésre építette fel az akkor még képzelgésnek ható tengeralattjáróját, mint az utána következő sci-fi szerzők is valamiféle tudományos megközelítésből indultak ki, azokat csavargatják a történetük kívánalmai szerint.
amit az olvasottságról írsz is érdekes. miért ne nevezhetnénk egy sokat olvasó embert olvasottnak? azért, mert nem ugyanazokat olassa, mint te? miből gondolod, hogy a te olvasottságod objektíven értékesebb bárki más olvasottságánál?
a műveltség meg pláne összetettebb dolog, mert például van humán műveltség, reál és természettudományos. a műveltségnek. akik meg a filozófiában is kellően műveltek, talán odáig is eljutnak, hogy a saját műveltségük fokozásával foglalkozzanak és ne azt bizonygassák ismeretleneknek, hogy mennyivel műveltebbek, olvasottabbak és igényesebbek másoknál. persze azt a legbölcsebb filozófusoknak is be kell látnia, hogy sokakat ez boldogít - pont ugyanúgy, ahogy másokat meg a kevésbé kifinomult és színvonalas műalkotások.
válasza:ne értsd félre, az előző válaszom! totál egyetértek veled abban, hogy vannak alacsonyabb és magasabb színvonalú művek, és hogy elválik egymástól magasabb kultúra, meg tömegízlés és ezeket az igényeket kiszolgáló művek. sőt én is elitista vagyok abban, ahogyan megválogatom, hogy mit fogyasztok.
csak abban nem értünk egyet, hogy lehet egységes etalont kikiáltani mértékadónak és azt mondani központilag, hogy márpedig ez a művészet és minden más meg nem az. legfeljebb azt lehet mondani, hogy SZERINTEM ez vacak, ENGEM nem érdekel. ehhez jogod van. de ha elogadnánk az ízlés rendőrség koncepcióját, akkor már az általad értékesnek tartott művek zöme se jöhetett volna soha, mert már az előző történelmi korok ízlés rendőrségei felszámolták volna, vagy csak az elítélő cimkézéssel elvették volna a művelőinek kedvét, hogy ne is akarják csinálni.
a művészetnél jóval egzaktabbnak tűnő nyelvészetben is elég erős (bár messze nem egyeduralkodó) az a nézet, hogy leírni kell a változásokat, nem előírni, hogy ne legyenek változások. szerintük a nyelvészeknek nem előírni kell, hogyan helyes a nyelv használata és a nyelvtannácik feltüzelése helyett nem mindenkit kijavítani kell, hanem dokumentálni a nyelv változásait. szerintük, ha az élő nyelvben megváltozik valamilyen nyelvi elem használata, akkor nem lobogtatni kell a helyesírási szabályzat korábbi változatát, hanem a következőbe felvenni, hogy bizony az emberek így használják, tehát ez most a nyelv jelenlegi állapota.
persze ez (is) kicsit tudathasadásos állapot, mert ha minden hibát elfogadunk, akkor semmi nem lesz helyes. másrészt viszont ha az emberek élete, életmódja, beszéde is változik, akkor őrültség lenne a nyelvet változatlanul hagyni, mert egy idő után képtelen lenne a világot leképezni. úgyhony bizony klikkelünk, meg lájkolunk és ez egy idő után helyessé válik akkor is, ha nem tetszik - bár félő, hogy így a ban/ben helyett ba/be és lülönben helyett külömben és a tudatlanul rosszul használt enyelőre/egyenlőre is helyes lesz majd valamikor...
ugyanakkor azért hoztam ezt fel, hogy a művészettörténetben pláne nem előírni kéne, hogy mi az érték és mi a szemét. plán nem biztos, hogy érdemes leszólni a tömegek ízlését az elefántcsont toronyból, hanem például meg kéne próbálni a tömegek ízlését felemelni, hogy magasabb színvonalú legyen. terjeszteni és népszerűsíteni a magas kultúrát, bevonni a tömegeket kirekesztés helyett.
volt ebben a témában (sajnos inkább a fintorgásban, nem a terjesztésben) egy érdekes cikk, csak sajnos nem találom. nagyjából hasonló volt ehhez, csak az pozitív és negatív példaként is többeket emlegetett, nem csak Bach és Havasi került elő benne:
minden esetre az ilyen elitista fintorgást én legalább, ha nem még kártékonyabbnak tartom, mint a tömegek számára felhígított magaskultúrát. mert ahelyett, hogy változtatni próbálna a kifogásolt helyzeten, inkább csak konzerválja azt. lesanjálja azokat, akik nem a magaskultúrát fogyasztanak, hogy hogy önmaga és a hozzá hasonlók jobb színben tűnjenek fel, jobbnak, értékesebbnek érezhessék magukat.
ahelyett, hogy arra keresne választ, miért alakult így, mit lehetne tenni, hogy többen jobban megértsék a magas kultúrát, többekhez jusson el és kevésbé legyen egy szűk réteg kiváltsága. dehát a sznobizmus pont erről szól, hogy nem is akarják, hogy ez változzon, mert ha a magas kultúra nem csak az övék lenne, nem csak ők értenék és értékelnék, akkor nem érezhetnék magukat különbnek a többieknél. hiszen akkor az lenne a tömegkultúra, amit ők kiemelkedő minőségnek tekintettek, így valami másban kéne keresni az elitizmust és a kimagasló minőséget...
A példákként felhozott műveket nem állt szándékomban szidni. Ha valaki bemutatja és elmagyarázza nekem, hogy a Star Wars-ban is van valami művészi érték (akár a történetben akár a film elkészítésében), én azt elfogadom és jobb esetben meg is értem. Szeretek tanulni, és ezt (sajnos) csak úgy tudom, ha tévedek. Viszont azt sok esetben elvárom, hogy aki kijelent valamit, azt alá is tudja támasztani. Ha valaki azt mondja, hogy a Star Wars-ban vagy akár a Szürke ötven árnyalatában van valami művészi érték, még ha nem is értek egyet vele, elgondolkozom magamban, hogy talán mégis igaza van, hisz egy emberben már érzelmeket keltett. Ettől függetlenül a véleményem nem fog megváltozni, és szerintem ugyanúgy nincs semmi "hasznunk" a regényből (szókincs, tanulság, hasonló dolgok terén).
Azért is jó ilyen dolgokról beszélni, mivel egy szubjektív téma kapcsán remekül meg lehet ismerni a másikat, hogy ki mennyire képes elfogadni a másik véleményét, valamint mennyire védi a sajátját. Sokszor ellentétes nézetű ismerőseimmel nagyon jól elbeszélgetünk szubjektív témákról, és egy kellemes társalgást, enyhébb vitát hagyunk magunk mögött annak ellenére, hogy nem értettünk egyet. Viszont vannak azok (és sajnos mintha ők lennének többségben, vagy csak én találkozom mindig ilyenekkel), akiknek hiába érvelsz, csak a maguk igazát mondják. Persze ebben a korosztályban nem várhatjuk még el senkitől az érvelés és érett beszélgetés elsajátítását, de a másik iránti tiszteletet annál inkább.
Egy kissé eltértem a témától, de lényegében annyit akartam mondani, hogy tisztában vagyok a téma szubjektivitásával, és a kérdés sokkal inkább elméleti, egy beszélgetés kezdete, nem várok és nem is létezik rá helyes válasz. (És mégegyszer leírom azért, hogy semmilyen művet nem szeretnék szidni, csupán az elméletet próbálom demonstrálni).
És köszönöm az eddigi válaszokat, igen érdekes dolgokat olvastam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!