Miért utálják sokan a Poet.hu-t?

Mégis mi értelme van annak, hogy kiírod a versedet valahova, miközben tudod, hogy úgyis azt mondják, hogy Te egy kib*szott jó költő vagy?

Mire jó az efféle hazugság? Csak meggátol a fejlődésben.

Én fent vagyok az oldalon és én is azt vettem észre, hogy

1) tényleg csak pozitív „kritikát” adnak, (aki pedig nem, az még a kákán is csomót keres, durva hangnemben)

és

2) szívesen magyaráznak félre mindent.

Idézném Aranyt: „Gondolta a fene!”

Sokszor esik meg, hogy valaki kirak egy verset és két perc múlva már 3 -féle önálló értelmezés díszeleg a komment szekcióban. Némelyiknek semmi köze a vershez.

Meg vannak azok a versek, amik leginkább egy schizopassiás szókására emlékeztetnek. Amikről időnként megkérdőjelezném, hogy egyáltalán magyarul íródtak, nem egy másik, csupán formailag azonos nyelven.

Na meg, központozás nélkül – persze – és csupa mondat eleji kisbetűvel, mert az ugye, úgy menő.

És ezeknek dicsérik legjobban a filozofikus mélységeit, bölcs gondolatait és főleg a költői kreativitását.

3) Mindenki életfilozófiát igyekszik teremteni és az érzéseit versbe önteni. Ami pedig, korántsem egyszerű feladat. Valószínűleg a zsenik sem úgy kezdték – bár ki tudja – hogy rázúdították a létező összes költői eszközt és képet egy papírra, kiírták szívük, lelkük mélységeit és pikk-pakk, ha már úgyis bemelegedtek, megújították a nyelvet is.

Amúgy sincs már új a nap alatt, sok zseni után nehéz újat vagy újszerűt kreálni. Arra születni kell, és fel is nőni hozzá.

De azért akadnak minőségi és szép versek is, játékosak, ritmusosak, kreatívak.

És megértem azt is, hogy az emberek támogatni akarják egymást. Ha a magyar tanárom nem dicsérte volna meg a versemet, amit 5.-ben írtam, sosem jutottam volna el arra a szintre, ahol most vagyok. Visszanézve pedig, igen, nem voltak azok akkora mesterremekek, mint mondták. (persze, akkor egy 11 éveshez viszonyítottak)

Röviden: 1) vagy Shakespeare-nek néznek, vagy ritkább esetben bunkósbottal vernek agyon, 2) mindenbe belelátnak mindent, (persze ez is a vers lényege, hogy mindenkinek személyesen jelentsen valamit, de ez itt, kérem, túlzás) és 3) akadnak, akik végtelenül-túl művésziek.

Ezt nem emlékszem ki mondta/írta és nem is így volt pontosan, de ez a lényege:

Az emberek gyakran azt gondolják, hogy az bánik művészien a nyelvvel, aki egyszerű gondolatait jó kacifántosan tudja megfogalmazni. Pedig valójában épp ennek az ellenkezője az igaz: a nyelv művésze az, aki még bonyolult gondolatait is egyszerűen képes előadni.

(Ha valaki tudja, hogy ki mondta és hogy volt az eredeti, nyugodtan javítson ki)

Ja, előző vagyok, valaki írt is erről egy verset:

(csak természetes, hogy a fél világ egyetért vele :D)

[link]