A reformátusok közül miért utálják olyan sokan a házikedvenceket?

Református vagyok, konfirmáltam, sokat jártam hittanra.

Imádom az állatokat, a családom is (akik szintén reformátusok) nagyszüleimnél rengeteg házi kedvenc él, ha arra járok addig simizem őket amíg leesik a karom :)

(nálam "csak" papagáj van, nem tudom levakarni magamról, imádjuk egymást)

Hittanon se volt egy rossz szó sem az állatokról, sok lelkésznek van háziállata.

Ez csak egy véletlen egybeesés lehet, hogy ismersz pár reformátust, aki köcsög.

Tehát ismersz két db. refit, aki utálja a házikedvenceket - és levontál egy ilyen végzetes következtetést.

Hibás a következtetésed.

De jót röhögtem :D

Komolyan többször el kellett olvasnom a kérdést, mert azt hittem, hogy valamit félreolvastam.

Nincs ilyen szabály. Református vagyok, ahogy az egész családom. Állatokkal nőttem fel és most is van 3 kutyám. Szeretem őket.

Szia

Hogyan hoztad ösze az állatszeretetet a vallással?

És miért éppen a reformátussal? Mi alapján?

Szerintem az, hogy ki mennyire szereti az állatokat, és mennyit enged közel magához ennek semmi köze a valláshoz, egyikhez sem.

Vagy te tudsz valamit, ami mi nem? :-)

"Nekem is vannak állataim, elég ellenségesek ezen a téren ezek az emberek. Pedig nem majmolom őket, nem imádatról van szó, mindössze szeretem és nevelem őket. Semmi extra, vagy egzotikus vadállat, kuty és macska. Nem értem, ha engem elfogadnak, akkor a kedvenceimmel miért ennyire ellenségesek, már kezdtem azt hinni, hogy van erre valami szabály, emiatt kérdeztem."

Valószínűleg nem azzal a puszta ténnyel van bajuk, hogy van kutyád meg macskád, hanem úgy összességében az egész helyzetedből azt látják, hogy túlságosan sokat foglakozol velük ahhoz képest, hogy mennyire tartod fontosnak az emberekkel való kapcsolataidat. Mi nem tudjuk, ők viszont tudhatják, hogy

- hány éves vagy (nem mindegy, hogy 12, 42 vagy 72, mert egy megözvegyült 72 évesnél, aki világ életében nagycsaládban élt, mostanra viszont már egyedül lakik, mert mindegyik gyerekének saját családja van, sokkal inkább rendben van egy kutya meg egy macska, mint egy egyedül élő 42 évesnél, aki 12 éves kora óta csak az állatainak él, ezért nem lett saját családja se)

- egyáltalán hány és milyen állatról van szó, milyen körülmények között tartva (nem mindegy, hogy egy kistestű kutyáról meg egy macskáról van-e szó kertesház udvarán tartva, vagy három-négy nagytestű kutyáról, meg 6-8 macskáról egy panellakásban - sem anyagilag, sem időráfordításban)

- csak állateledelre költesz-e pénzt vagy mindenféle állatjátékra, -ruhára, -cipőre, stb.-re is, és hogy egyáltalán mennyire engedheted meg anyagilag, hogy állatokat tarts (nem hanyagolod-e el saját magadat az állataid miatt)

- az állatokkal való anyagi és időbeni ráfordítás mellett mennyi pénzt és időt fordítasz az emberekre: szüleidre, testvéreidre, rokonaidra, házastársadra, gyerekeidre és idegen, de rászoruló emberekre, betegekre, árva gyerekekre - vagyis hogy embereket segítő alapítványoknak adakozol-e inkább, vagy állatmenhelyeknek

- hogy hajlandó vagy-e áldozatot hozni is, vagy csak másoktól várod-e el, hogy áldozatot hozzanak azért, hogy neked állataid legyenek (pl. összeszeded-e a kutyakakát, vagy ott hagyod az utcán)

- hogy mennyire vagy hajlandó az emberek igényeit az állatok igényei elé helyezni (pl. hajlandó vagy-e közterületen, társasház lépcsőházában, stb. a kutyá(ka)t pórázon tartani, vagy az emberektől várod el, hogy alkalmazkodjanak hozzá "nem bánt" szöveggel, stb.)

- stb.