Mit tegyek, ha félek a rajztanulástól? Látottak alapján se merek rajzolni, főleg portrét, de képzeletből meg egész jól rajzolok.

Például arra mész, hogy nem fogják azt mondani vadidegenek egy névtelen oldalon, hogy nem tudsz rajzolni és, hogy önfejű vagy. Hanem még az is előfordulhat, hogy az ügyességedet dicsérik.

Ugyanazt szajkózod, most már felismerhetően vagy tíz kérdésben, és nem veszed észre, hogy mindenki az ellentétét mondja, amit állítasz magadról. Miért nem fogadod meg az első öt válaszoló kérdését, és csak próbaképp rajzolsz úgy, ahogy mondják. Tessék, volt önképzős hobbirajzos, alkalmazott grafikus a válaszolók között, az elején mindenki segíteni akart, de most már csak röhög rajtad.

"Ha jól rajzolnám le őket akkor nem merném megmutatni." Miért nem? Mert attól félsz, senki sem hiszi el, hogy azt is te rajzoltad?

"De nem kell segítség a rajzban, egyszerűen félek a fejlődéstől." Akkor miért teszel fel kérdést úgy, hogy "Mit tegyek?"

Lehet én vagyok lassú felfogású, de...

Most mi a probléma? o.O

Te most attól félsz, hogy mások mit mondanak a rajzaidra vagy attól, hogy ha gyakorolsz a véleményük alapján, akkor elveszted a stílusod?

Mert ha az elsö, akkor: Hello, üdv a klubban! Meg kell szokni.

Ha viszont a második, akkor nem értem a problémád. Ha van egy stílus, amit szeretsz, akkor csak rajtad múlik, hogy a gyakorlás merre viszi. Attól hogy realisztikusabb lesz a rajzod, ha fejlödsz, az még nem jelenti azt, hogy utána nem fogsz tudni rajzolni a megszokott stílusodban.

Annyi lesz maximum a különbség, hogy észre fogod venni a rajzaidon, ha Benedict Cumberbach-re kezdenek hasonlítani ahelyett akit le szerettél volna rajzolni.

"Miért nem? Mert attól félsz, senki sem hiszi el, hogy azt is te rajzoltad"

Az hogy nem fogok magamra ismerni.