Miért divat egyes művészeti ágakban morbid dolgokat ábrázolni, és mi indítja erre a művészt?

Mert ugyan a művészet szót esztétikai értelemben használjuk, azért így is elég tág fogalom, ami alapvetően a "valóság visszatükrözése", az alkotó látásmódján keresztül. Valami kifejezése, bemutatása "ahogy én látom" módra.

Tkp. a művészet olyasmi, hogy valamit belehelyezek egy szokatlan térbe, kontextusba és így a tárgy-hely összessége új jelentést kap. Így elképzelhetők a koponyák, csontvázak, állatok és emberek és még több is.

Nyilván a befogadók ízlését, alapvető asszociációit, tehát a tiédet is nagyban befolyásolja a háttered, pl. a közoktatás, a reklámok, az, hogy otthon milyen könyveitek vannak, milyen alkotókat ismersz korábbról stb.

Van a "szerinted-szép" fogalma; mindenkinek megvan a sajátja.*

Az, hogy valaki csontvázakról ír/rajzol/fest vagy éppen készít plasztikát stb. - nem feltétlenül jelenti azt, hogy pl. az illető imád hullákban turkálni. Lehetséges, de nem biztos. (Az ún. "art brut" - nyers művészet, na az tipikusan olyan irányvonal, ami felhasználja a gyermekek rajzolási módját és a pszichikusan sérültek műveinek elemeit is... Van Budapesten egy ehhez kötődő galéria, ha érdekel, járj utána. Ott tényleg a lelkivilág a fontos.)

Nyilván, van olyan kritikai irányzat és egyebek, amik az alkotó szemszögéből vizsgálják a dolgokat és beleszámítják a lelkiállapotát is. Másokat nem ez, hanem más tényező érdekel.

Van, aki megbotránkoztatni akar. Van, aki azért csinálja, mert neki ez tetszik. Van, aki csak elgondolkoztatni. Van, aki élvezi, hogy mindenki halálra töprengi magát az akármicsoda fölött, ő meg a megalkotása közben nem gondolt semmi konkrétra.

Minden alkotót és befogadót más motivál, így egyértelmű választ nem tudok adni. :)

*Alapvetően, ezek a furaságok, esetleg visszatetsző dolgok.. az ember kíváncsiságára építenek. Elképzelhetőnek tartom, hogy ha ugyan téged nem motivál egy-egy ilyen darab, másoknál asszociációk láncolatát indítja el.

Ezért kellenek ilyenek is. Ráadásul az általad említett csontok, a szexualitás (bármilyen fajtája) valahogy.. hozzátartozik a valósághoz. Még ha visszataszító is. Elvégre, nem vagyunk struccok - homokba dughatjuk a fejünket, de attól még ott maradnak ezek a létezők. Előfordulhat, hogy az a művész pont azt akarja megmutatni, hogy lám, van ilyen is.

Ha megengeded, egy személyes példa: előző félévben egyetemen felvettem egy ún. írói tehetséggondozás című kurzust. Ez annyit tesz, hogy mindenki visz saját írást: lírát, prózát, egyebet és minden órán egy vagy két fő felolvassa őket, aztán közösen töprengünk, mindenki beleszólhat, adhat pozitív-negatív-semleges kritikát, építő vagy romboló javaslatot. Na, tőlem pl. rendre kiakadtak, mert amikor vittem néhány prózát; többrétegű, egymást fedő rétegekből, képekből, jelentésekből állt a szöveg - az összcélom pedig csak annyi volt, hogy mindenki találja meg azt a szálat, ami elgondolkodtatja.

Illetve utálok konvencionálisan pozitív dolgokról írni, ld. zöld rét, illatos virág, mert úgy vagyok vele, hogy szeretem megmutatni, hogy egy sínekre fagyott villamoshoz, omladozó falhoz is kötődhetnek érzések, benyomások - és ezeket előcsalni, az a lényeg. Egyeseknek ez borzasztó furcsa volt, mert a virágokhoz szoktak, mások bólogattak, hogy végülis, tényleg, viszonyítás kérdése, saját egyéni értékrend dolga, hogy virágos mező fejleszti az agyad vagy néhány rideg, idegen kép.

(Egyébként a "divat" szót hogy érted? Mint "jelenkor divatja"? Mert pl. régen is festettek furcsa, sötét dolgokat. Ha érdekel, nézd meg Hieronymus Bosch festményeit.)

"Koponyák, csontvázak, állatokkal fajtalankodó emberek... Csak a megbotránkoztatás a cél? "

Gyenge közönséget kiszolgálni szándékozó gyenge művész esetében igen, máskor nem feltétlenül.

" Mindenki odavan értük"

Nem mindenki, csak azok, akik azt hiszik, hogy attól tűnnek intellektuálisan nyitottnak és eredetinek, hogy úgy tesznek, mintha tetszene nekik az, ami másokat undorít. Az esetek egy részében persze őszinte is lehet ez a műélvezet, de a művészet és műélvezet területén kevesebbet hibázol, ha abból indulsz ki, hogy az emberek megjátsszák magukat.

"Csak valaki mondana már valami meggyőzőt. :)"

Olvass el pár Benn-verset. Nem rosszak. Trakl versei meg kifejezetten jók. Ahogy Bosch képei is jók.

Ne azzal foglalkozz, hogy mi botránokoztató, meg mi nem, meg mi illik és mi nem, meg ki nyitott és ki nem, hanem azzal foglalkozz, amit látsz/olvasol/hallasz.

14:43

"igen, csont, hús, meg háj vagyunk - na és? Ezt eddig is tudtuk, nem?"

Ha csak ennyit mond egy műalkotás, akkor nem mond semmit. De azért jó esetben mást is nyújt.

Persze helyesen érzed, hogy sok esetben elcsépeltek a művészet üzenetei. Az elcsépelt üzeneteket azonban az emberek szlogennek használják. Igazodási pontok a műalkotások, akárcsak a politikai szlogenek, csak más területeken.

Tehát ha valaki deklarálja, hogy nekik tetszenek a hullás, koponyás stb. képek, akkor ezzel egy bizonyos életszemlélet mellett tesz hitet. (Nem egyértelműen, de utalás szintjén). Ez alapján tud kapcsolódni másokhoz. Mondjuk te egy kiállításon vagy, ahol 10 művész kiállít, és neked a "perverz" képek tetszenek, azok alatt a képek alatt álldogálsz. Akkor ott beszédbe tudsz elegyedni másokkal, akik osztják a hozzáállásodat.

az emberek a művészetet sok mindenre használják. Néha tényleg élvezik. Gyakran a műveltségük építésére használják, és műveltek azért akarnak lenni, mert így lehet jobb szalonokba bejutni. Máskor pedig arra használják a művészetet, hogy demonstrálják a csoporthoz tartozásukat.

Mondjuk ha te egy középkori stílusú, Jézust vagy egy királyt ábrázoló képet veszel vagy azt nézed meg egy kiállításon, akkor konzervatívok felé tudod jelezni, hogy egy brancsban vagy velük. Ha viszont egy királyokat vagy vallási figurákat kigúnyoló modern képet választasz, akkor a liberálisokkal tudsz haverkodni. Ha valami logikai csavart tartalmazó képet választasz, akkor pragmatikus, mérnök típusú emberekhez közeledsz, és így tovább.

Ugyanígy, ha olvasol, és másokkal könyvekről beszélgetsz, akkor teljesen más körökbe jutsz be Douglas Adamssel, mint Marcel Prousttal. Vagy más körökbe jutsz be Thomas Bernharddal, mint Sütő Andrással.

A művészet összetett jelenség, sok mindenre használják. Csak az egyik lehetőség az, hogy tényleg magával a művel foglalkoznak.

A kortárs művészet nem akarja megszépíteni a valóságot, inkább kihangsúlyozza a jellemző vonásait. Ha az emberek pornót néznek, és egyre bizarrabb és egyre durvább pornót, akkor a művészet ezt fejezi ki. Ha a politikusok undorítóan hülyék, akkor a művész hülyének is ábrázolja őket, mint pl. Paul McCarthy disznóval szexelő mechanikus George Bush-szobrai...

[link]

"A kortárs művészet nem akarja megszépíteni a valóságot, inkább kihangsúlyozza a jellemző vonásait."

Vagyis valami eléggé fölösleges dolgot művel, de azt rengeteg pénzért :)))

"A futuristák már akkor a sebességről meg a száguldásról áradoztak, amikor az automobilok még csak néhány lóerővel pöfögtek."

A futurizmus híresen lapos és kispolgári irányzat volt, ugye "akik lifttel akarnak a mennybe menni".

"Paul McCarthy disznóval szexelő mechanikus George Bush-szobrai" mennyiben járnak előtte a társadalmi haladás jelenlegi szintjének? :)))

futurizmus, mint lapos és kispolgári? hm. ez kicsit erős, nem gondolod? Mit szólnál egy tényleg lapos és kispolgári irányzathoz, mint amilyen a szecesszió, esetleg a neobiedermeier ? Arra mit mondanál?

Ki beszélt itt társadalmi haladásról??? Művészettel kapcsolatban nagyjából Zsdanov elvtárs utoljára, de én biztosan nem. Abban előremutatóbb, hogy élesebben érzékeli és mutatja be a valóban létező társadalmi problémákat, jelenségeket, vagy tabukat.

"Abban előremutatóbb, hogy élesebben érzékeli és mutatja be a valóban létező társadalmi problémákat"

Az élesség miért előremutató?