Karácsonykor miket szokás csinálni? Hogy készíti fel magát az ember? Nektek miről szól az egész?

A karácsony a szeretet ünnepe. Sajnos ez ma már sok helyen abban nyilvánul meg, hogy: vegyünk minél drágább ajándékot, költsünk minél többet! Pedig az együttlét, az egymásra figyelés, és hasonlók lennének a lényegesek, amiket talán egész évben "nem érek rá" jelszóval elfelejtünk oda-adni a másiknak.

Ezért is van az, hogy a szent-estét (dec.24.) azok töltik együtt, akik közös háztartásban élnek. A 25.-e, 26.-a a rokonsággal együtt töltött esték. (A barátok majd szilveszterre maradnak!)

Szent-estén álljuk körbe a karácsonyfát, bontogatjuk a kapott ajándékokat, akkorra készül el az ünnepi vacsora, akkorra "öltöztetjük" lelkünket is ünnepibe.

Persze van ennek az ünnepnek valami köze Jézushoz is, de azt én elmondani neked nem tudom, majd a hozzáértők.

Mi úgy vagyunk ezzel, hogy apa megveszi a fát pár nappal előtte, mindig jó nagy, plafonig érőt, és széleset (mert a hugommal kinyavajogjuk :))

Szintén pár nappal előtte már nekiállunk sütiket sütni, anya mindig a mákos és diós bejglit csinálja meg először, aztán linzer, püspökkenyér. A többi 2-3 süti az változó, ez a három mindig van. Általában egy nap egy sütit csinálunk, vagy max kettőt, szóval jó előre elkezdjük. Hugimmal szoktunk mi is sütögetni egy vagy két fajtát.

24-én délelőtt apa felállítja a fát, délután szaloncukrot kötözünk, elővesszük a díszeket, feldíszítjük. Eközben általában megy a nyálas karácsonyi zene, amit én személy szerint skippelnék, de ősök nem hagyják. Bár néha belefér a karácsonyi Enya vagy Elvis vagy hasonlók is szerencsére:P

Délután 5-6-7 körül kis családi körben köszöntünk, csillagszórózunk, örülünk a fejünknek.

Ha hozzánk jönnek a vendégek (rokonok) este, akkor anya egész délután süt 2-3 fajta menüt. Töltött káposzta meg húsleves az mindig van (akkor is, ha nem hozzánk jönnek). Ha mi megyünk, akkor 6-7 fele elindulunk.

25-én otthon vagyunk a családdal, 26-án pedig a rokonság másik része van terítéken. Kb. ennyi:)

A díszítésről annyit, h ilyenkor általában díszes terítő van kint, az ablakban és az asztalokon, polcokon sok helyen gyertyák, karácsonyi gyertyatartók, az ajtón koszorú, díszes étkészletet használunk, stb.

Bocsánat annyit még kihagytam, hogy nálunk sosincs vendég, csak a "szűk" család, 6-an vagyok, szülők, mi hárman tesók és a kiskutyám :) én nem szeretném, hogy más ott legyen, pláne nagyszülők (bocsi, ha bunkón hangzik, nem annak szánom), mert akkor úgy is az lenne, hogy egész este csak ülnénk és néznénk magunk elé, ők nem akarnának közösen meséket nézni vagy ilyesmi, egész estés politizálás menne (tapasztalat, egyrészt mindig ez van, ha találkozunk, másrészt egyszer már volt nagyszülős karácsony). Este 6-7 körül szoktunk vacsizni, ajándékozni. 25-én általában egy nyugodt napunk van, nem nagyon mozdulunk ki, aztán 26-án nézünk át a nagyszülőkhöz. De ott sem karácsonyozás megy, ahogy korábban leírtam egy jó 2-3 órás politizálás, úgyhogy nem nagyon rajongok ezért a részért a karácsonynak.

De én teljes mértékben örülök, hogy csak a szűk családdal ünnepelek, őket ismerem a legjobban, én velük szeretném megosztani ezt a pár szép napot, nem pedig egy csapat valakivel, akikkel évente 1x ha találkozom.

Szép, amit kérsz. Szívemből fogok írni - csak Neked.

Amikor gyerek voltam, csikorgó-fehér telekkel jött mindig a Karácsony. December 24-e napján - öcsém és én - már éreztük a "misztériumot" a levegőben. Szánkóztunk, korcsolyáztunk - de csendesebbek voltunk valahogy. Valami megnevezhetetlen izgalom dolgozott bennünk. A házban minden más volt. Már kora délután átváltozott a konyha: illatok keveredtek, sistergett a sütő..sürgött és forgott nagyanyám..gyönyörűségek sorakoztak a "kredenc" peremén. Meleg és jószagú volt minden, mikor úgy három óra táján lassan szürkült..Meleg és illatos a lámpafény is, ahogyan kivetült a hóra. A konyha és az első szoba közti ajtó egyszercsak kulcsra zárult. Érthetetlenül. Titokzatosan. Időnk se maradt fennakadni rajta. Apánk kabátban állt már..nyújtotta a kezét. Öltöztünk perc alatt. Nem bírtunk az örömmel..viháncoltunk: megyünk ki játszani! VELE!!! És ő, aki a LEGnagyobb és LEGokosabb volt a nagyvilágon, ugrándozó csikó lett. Húzta a szánkót - rajta mi. Dobáltak, ugrattak a buckák..repültünk nagyokat, porzott a hó..édesapánk meg vágtatott. Mintha a Tejútra magára szabadultunk volna, csak mi hárman! Volt-e, nem-e még ember körülöttünk..? - nem éreztünk mi semmit. Mintha a nevetésünk maga is csend lett volna és fény. Várakozás..titok.

Keményre pirosodott arccal robbantunk be a házba. Kavarogtak az illatok..felkaptak, táncoltattak, szédítettek. Nem tudtunk betelni a furcsa délutánnal.

Hat óra lett. Kristályos, mély sötét. Az első szoba ajtaja mögül megcsendült valami. Egy hihetetlen hang: mintha egy más világból csengett volna..és mintha nem lett volna - hangból, hanem fátyolos színezüstből. És kitárult az ajtó.

Egymásba nyílott két szoba. Az elsőben homály: csak a fatüzelésű kályha sárga fénye játszott a szemközti falon. De a másodikban! Ott állt maga a Hihetetlen: egy gyertya-forma fa, tetőtől talpig gyertyaláng-ruhában..! Fény porzott fel a kristály-angyalokról, az ezüspapírokról..a szemünk telt vele: onnan aztán a lelkünk. A konyhából az illatok egymásba gabalyodva betódultak: szelíden keveredett a fahéj a citrom illóolajával - aztán magába szippantotta mindet a fenyőgyanta, a viasz..Álltunk csak, odagyökerezve.

Akkor anyánk-apánk és nagyanyánk megint nyújtotta a kezét. "Mennyből az angyal, ki jött hozzátok.." - és sercegett az első csillagszóró. Vendég volt a Csoda.

A fenyő fénykörében nagy, szines csomagok. Bontottuk, bontogattuk őket - szorult közben a torkunk: építőjáték! bőrcipő! korcsolya! meleg kesztyű! A kályha pattogott, világoltak a gyertyák..apánk, anyánk - apróra kucorodva - ült a földön: "örülsz-e, kicsim? Jó lesz-e vajon? Nézzük csak..lássuk!"

Egy óra telt el így. Mikor a boldogság már nyugtott hagyott kicsikét, a vacsorához ültünk. Halászlé..rántotthal-szelet, krumplipüré, saláta..fahéjas sütemények mazsolával..narancs és téli alma.."Kérsz-e még?"

Játszottunk még sokáig odabent. Éjfélhez közeledve vettük a bolyhos cipőt, a kabátot - és a LÁMPÁST. Dédnagyanyámé volt a kicsi lámpa - talán száz éves is -; "azsúr-mintájú", áttört fémhengerben egy másik: az üveg. Benne egy aranyfényű gyertya. A közvilágítás tette a dolgát - mégis: Karácsony éjjelén sose mentünk templomba semmi mással. Gyönyörű volt az oltár, még szebb a betlehemi jászol. Értelmen túl - de szereteten innen. Mélyről magasra tört az orgona, amikor bezengte a hideg, nagy teret: "Fel nagy örömre, megszületett.."

Hazafelé kémleltem az eget. Hátha még elrepül egy karácsonyfát hordó, késő angyal - és még megleshetem. Szerencsés voltam. LÁTTAM! Gyerekszemekkel..láttam.

Kedves 20 éves Kérdező: hadd legyen ez most Neked ajándékom.