Mikor gyógyul meg a magyar mentalitás?

Igazad van kérdező, de szerintem hasomló mentalitásúak lehetnek más kelet-európai népek is / pl. orosz, román /, valószínűleg az évtizedeken át tartó politikai rendszer miatt, a Vasfüggöny mögött eltöltött elzártság miatt, melynek hatása még mindig érezhető.

Nagy változásnak kéne történni, hogy mindez jobbá váljon, de azért bízzunk benne.

Az a helyzet, hogy mindenhol van irigy,gyülőlködő ember, csak mindenhol más arányban, ami viszont sokat számit.Ausztria,Hollandia fejlett ország, anyagilag jól állnak, de ott is vannak irigyek, csak lehet jobban visszafoglyák magukat vagy nem nyilvánulnak meg ennyire bunkó módon és egyenesen(beszólás az utcán...).

Románia tisztára úgyanilyen, sok itt is a gyülőlködő, irigy ember, de ebben az országban nagy arányban van főleg a neveletlenség, pofátlanság, bunkóság amit egyeseknek nehéz elviselni.El tudom képzelni hogy Bulgária, Oroszország se különb.

Fejlettebb országokban a nevelés más, de ott is van salak.Mikor arányokról beszélek, arra gondolok, hogy nem mindegy ha szinte mindennap tanúja vagy egy bunkóságnak, gyülőlködésnek(mivel az adott országban nagy arányban vannak ilyenek) vagy csak úgy néha.Na ez a különbség országok között.

Az is egy megoldás hogy valami skandináv országba vándoroljon az ember, meg az is, hogy alkalmazkodik, megtanul reagálni vagy nem reagálni az ilyen eseményekre.

A magyar ember beleragadt saját előző rendszeri dogmáiba. Nem akar külföldiül tanulni példának okáért. Tizenévig oktatják neki az angolt/németet és semmit nem tud élesben. Egyesek erre még büszkék is. Ugyanígy vagyunk számos dologgal még: sokat, szarul. Na és mivel illik majmolni a közt, a többit, kitűnni nem illik, céltáblává válnánk még a végén, hát így nem sok változás van, tényleg vannak udvariassági, embertársi és gondolkodásbéli formák, melyeket elleshetnénk. Persze mások is tanulhatnak tőlünk, ha ki tudják hámozni azt a keveset, amit adni tudunk. Általános butaságot látok és promiseland-jelenséget. Annak is igaza volt, aki azt írta, hogy nem népek dolga, az is jól látja a helyzetet, aki teljesen más struktúrát tapasztalt meg. Azért tegyük hozzá, hogy huzamosabb idő külföldön ide, huzamosabb oda, túlnyomó rész kint is csak burokban és, van egy identitása az ottani közösségben, a látóhatár ezzel be is zárul, jóllehet rengeteg minden van ott még. Saját tapasztalat begyűjtése javallott. Elmondásokból csak urbanlegendek, felvett irányok keletkeznek, amik vagy úgy vannak _számunkra is, vagy nem_. Sokan az őket körülvevő világ befogadásának végtelen egyszerűsítésére használják a kölföld <-> belföld általánosságait. Igazságtartalom az sokadlagos. Legfrusztrálóbb, mikor egy féligazság kering, amit képtelen árnyalni a szavalója, meg lehet önmagával alátámasztani. ^ ^ Az az igazi. Kérdezőtöl megkérdezném a hollandiai tartózkodás miért tevődik immáron múltidőbe?

Van egyébként összefüggés az anyagiak és a gondolkodás között, hogyne lenne. Fejlettebbék a szalagsori melót is ránk bízzák, ott meg tudjuk milyen a miliő. Nomeg, ha több a pénz, megnyílnak a kapuk az igényesebb szórakozási formulák előtt is - ami persze, hogy tudjon élni vele az állampolgár, az is neveltetés kérdése, de a néhai nevelők is már a jobb anyagi lét okán tendáltak egy színházi est felé teszemazt - míg az itthoni napi megélhetésért küzdő örül, ha ki bírja aludni magát, nem hogy még viháncoljon. S ezt simán, egy életen keresztül is lehet nyomni. Kultúrába tehát nem ivódik bele sokszor a pihenés, mint olyan. Sokan nem tudnak pihenni sem. Mindettől persze még nem kellene egymásra fújni, de egyrészt mentális és anyagi végkimerültség határán élve ez egy szituációbeli sajátosság, másrészt ezt látják a környezetükben is - így az út kijelölve.

A gond, hogy a fogyasztói társadalom a legtöbbjét beszívja, s az egyszeri fogyasztó itthon csak vegetálni képes. Ötlet, kitörés kevés van, gürizést látjuk, gürizésben elfáradunk, nem sok a kilépési pont. Természetesen mindenhol van lószar, de ahogy én látom az a kritikus helyzetek szemlélésében tettenérhető nemegyszer szöges ellentétekben van. Kicsinyesség és nagyot nem álmodni-merés engem is zavar itthon nagyon. Franciák mindig megbeszélik kinek mije van, mennyit keresnek, nálunk ezt nem szabad megkérdezni.