Miért fordítanak a magyarok ennyi energiát a gyűlölködésre? Ugyanezt az energiát nem lehetne társadalmilag hasznos dolgokra fordítani?

Mert sokkal egyszerűbb fröcsögve szidni és megtaposni a másikat, mint félretéve a nézetbeli különbségeket összefogni egy élhetőbb jövőért.

Ezen a szinten van az ország. Lenyomták az embereket a félelembe és dühbe. Egy rakás dühös embert pár jelszóval irányítani lehet, míg egy jó állapotban lévő és saját gondolatokkal rendelkező népnek nem lenne szüksége arra a rohadásra, ami a Parlamentet szennyezi.

Szokás szerint kölcsönhatás van. Ha egy gazdaságot tönkretesznek, akkor sok embernek lesznek napi megélhetési problémái. Ha egy oktatási rendszert tönkretesznek, akkor az új nemzedék (is) kevésbé talál munkát, és képtelen helyesen megítélni a körülötte zajló eseményeket. De elég is annyi, ha tudja, rossz neki. Ezután elég létező sérelmeket aljas módon elferdítve jól felnagyítani, a problémákra külső okokat, vagy valamilyen másságot találni, a gazdaságilag tönkretett tömeg könnyedén kezdi gyűlölni a megjelölteket és nem riad vissza a tettlegességtől sem. Különösen, ha ki nem mondva, de annál jobban sugallva azt sulykolják, attól megoldódik a gondja.

Ez általános és nem magyar jelenség, mindenütt jelen van. De mi magunk egyfelől a hazai gyűlöletet jobban ismerjük, másfelől a bőrünkön érezzük. Ezért a mértéke szubjektív, ebben is van manipuláció. Annyira ne keseredj el, másutt komolyan ölik már egymást, nálunk még csak próbálkoznak.

Ennek vége csak higgadt, megfontolt, de annál keményebb cselekvéssel lehet. És nem a feldühített tömeget kell megfékezni, hanem az ebből jól élő uszítókat. Bármilyen magasan vannak.