Melyik könnyebb nyelv: a mongol vagy a (mandarin) kínai?

A (halha) mongol hasonlóan működik, mint a magyar. Ragozó, magánhangzó-harmóniát használó nyelv.

Ezzel szemben a kínai nyelvtan egyszerű. Csak szavakat kell tanulni. Aztán, amikor használni akarod, jön a meglepetés. Sokat kell gyakorolni.

Magyarnak persze, hogy a mongol a könnyebb. Nem tudok mongolul, de azt tudom, hogy klasszikus protoeurázsiai utódnyelv, tehát ugyanazokból a névmásokból, szám-, személy-, eset- és időjelekből, életvitellel és családdal kapcsolatos szavakból kell épüljön, mint a finn, szamojéd, bolgár, török-tatár, mandzsu-tunguz, jukagir és a végtelenül elfajult indoeurópai. De az utolsóval ellentétben a nyelvtan ugyanazt a hagyományos hangrendegyeztett toldalékolást jelenti, ami magyar anyanyelvű számára kényelmes, mert nem kell kicsavarva gondolkozni. A mongol egy ugyanolyan nyelv, mint a magyar, csak éppen egy másik.

Továbbá az a nagy mennyiségű türk eredetű szókészlet, amit mi már ismerünk, az általában a mongolban is ugyanúgy megvan, csak ezt nem szokták emlegetni.

Sajnos elég sok hangcsúszás és jelentésbeli csúszás van, ezért aki ezeket nem tudja, nem fog felismerni semmit sem, pedig egy átlag magyar és egy átlag mongol szövegben hemzsegnek a közös eredetű szavak. (Aki tud pl. tatárul az nagyságrenddel többet felismer.) Ezek egy része protoeurázsiai, melyet jó pár nyelvcsalád ismer, egy része meg a sztyeppei lovas népek között lett széthordva, mint pl: kék, sárga, tömör, bátor, tenger...

A kínai valóban hasznosabb nyelv, bár ahhoz tényleg semmi közünk.