Tudnátok segíteni a spanyol ragozással?

A gustar-t úgy könnyű megérteni, hogy gyakorlatilag pont úgy működik, mint a magyarban: tetszik nekem/neki/nekünk... tetszenek nekem/neked...: Me/Le/Nos gusta, Me/Te gustan. Ezért többnyire valóban E/3 ill. T/3-ban fordul elő. De persze ahogy magyarul is mondunk olyat, hogy Tetszel (nekem/neki...), így spanyolul is van olyan, hogy Me/Le... gustas.

A névmásokkal a nehézséget az okozhatja nekünk, hogy a spanyol alakilag nem különbözteti meg a tárgyesetet és a részesesetet, és többnyire a visszaható névmást sem, így mind a téged, mind a neked, mind a magadat spanyolul: te. Ezért van Te quiero (téged szeretlek) ill. Te digo (neked mondom), és Te levantas (felkelsz).

A querer amúgy egy teljesen "sima" ige, nem visszaható, ezért a sopa-s példádnál nincs előtte visszható névmás. Persze ha a sopa helyett névmást használnál, akkor az már elé kerülne: la quiero.

A visszahatókról jól írod, hogy csak E/3 ill. T/3-ban van alaki eltérés a visszaható névmás és a tárgy/részes névmás között (de ott sem mindig...), viszont a használatuk más. A visszaható több dolgot is kifejezhet, pl. 1) a cselekvést saját magán/magával végzi el a cselekvő, ezért nyilván egyeztetni kell a névmást az alannyal ; 2) általános/visszaható alany.

1) Ilyen pl. a Me despierto, ahol szó szerint magamat ébresztem fel, azaz magyarul: felébredek. Vagy: Mi casa se encuentra en Madrid - A házam Madridban találja meg magát, magyarosabban: Madridban található.

2) Ilyen pl. a ¿Cómo se dice? is, ami szó szerint: Hogyan mondja magát?, Hogyan mondódik?, azaz: Hogy mondják? Ezt mi többnyire T/3-ban mondjuk, más nyelvek, pl angol/német meg ilyenkor használnak szenvedő szerkezetet.

Vagy pl.: "La palabra lluvia se escribe con LL" - 'a lluvia (szó) LL-lel íródik', azaz a lluvia szót LL-lel írják/írjuk -- ahogy tetszik. Látható, hogy a magyar mondatot nehéz úgy megfogalmaznunk, hogy abban a lluvia alanyesetben maradjon, sokkal természetesebben hangzik tárgyesetben és általános alannyal -- a spanyol viszont ezzel a módszerrel alanyesetben tartja.

Még egy példa: La Tierra se formó hace mucho tiempo - A Föld nagyon régen formálta meg magát, azaz: alakult ki.

Vagy: No se sabe nada de él - Nem tudódik róla semmi, azaz Semmit sem tudni róla.

Látható, hogy ahol mi tárgyatlan igét használunk (pl. felébred, kialakul, épül), ott a spanyol előszeretettel használja a visszaható alakot (felébreszti, kialakítja, építi magát). De azon kívül is nagyon szereti használni olyan esetekben, amikor a cselekvés elvégzője nem fontos, nem ismert, vagy nem is igazán értelmezhető (lásd utolsó példám).

Szia!

Megpróbálom érthetően összefoglalni a fontosabb pontokat és válaszolni a konkrét kérdéseidre.

Ahogy írtad, a spanyol névmások között nagyon nagy a formai átfedés, így tök normális dolog, ha ez összezavarja az embert az elején. Így kontextus nélkül pl. a "te" tényleg jelenthetné azt, hogy "magadat", "magadnak", "téged" meg "neked", nem beszélve más, magyarra nehezen fordítható funkciókról.

Igen ám, csakhogy ezek a névmások soha sem állnak önmagukban! A szövegkörnyezet pedig többnyire eligazít, szerintem elsősorban az ige fajtájából kell kiindulni, mert az határozza meg, milyen bővítmény állhat mellette. (Más nyelvek segítségünkre lehetnek ebben, de azért óvatosnak kell lenni, mert nem mindig.)

A "querer" pl. egyértelműen tárgyas (tranzitív) (magyar, angol megfelelőjük is az), tehát valamiféle tárgynak (T) általában lennie kell mellette, ami vagy egy névmás, vagy egy főnévi szintagma (bizonyos esetekben mind a kettő szerepel egyszerre, de ezzel most nem akarom a dolgot bonyolítani). "Quiero sopa (T)", "Quiero a mis padres (T)", "te/la/lo/os/los/las (T) quiero".

Ilyen még: "conocer", "tener", "encontrar" meg egy csomó más. (Ezeknél előfordul bizonyos területeken egy nyelvi jelenség, az ún. leísmo, ami bezavar, de ezt tegyük most félre.)

Egy másik típusú ige, a "dar", "decir", "traer", "llevar" stb. vehet maga mellé a tárgyon kívül egy részeshatározót (ún. indirekt tárgyat) (R), mint a magyarban: "mondok / adok / hozok stb. valamiT valakiNEK": "te (R) lo (T) digo"; "¿Me (R) das tu teléfono (T)? (= ¿Me (R) lo (T) das?, ha világos, hogy mire vonatkozik.)

Aztán van a "gustar"-típus, amelyhez szintén sok ige tartozik. Ez se olyan fura a magyarhoz képest, mert a "tetszik", "ízlik" hasonlóan viselkedik: "[Tú (Alany)] me (R) gustas." = "[Te (A)] tetszel nekem (R).", "Le (R) gusta la sopa (A)." = "Ízlik neki (R) a leves (A)." Kavarodást esetleg csak az okozhat, hogy a magyarban, meg főleg az angolban sokszor tárgyas igét használunk ilyen esetekben ("szeret", "to like"), így önkéntelenül ezt a szerkezetet próbáljuk ráhúzni a spanyolra. Pl. azt, hogy [Te (A)] szereted a romantikus filmeket (T)? a spanyol így kérdezné: ¿Te (R) gustan las pelis románticas (A)?

De vannak tárgyatlan (intranzitív) igék is, pl. "llegar", "caer", "nacer", "estornudar", "aparecer" stb., tehát nincs olyan, hogy *"lo llego", *"te lo caigo", ahogy a magyarban sem mondhatunk olyat, hogy *"megérkezem (azt) stb.

Még sok igefajta / szerkezet létezik, amiket most kihagytam, de látható, hogy nem minden igéhez lehet önkényesen akármilyen bővítményt odatenni, vagy elhagyni.

A "te digo" nem helytelen teljesen, de odakívánkozna egy T (bár pont ez a példa a bizalmas társalgási nyelvben elő is fordul!), a "nos hacen"-t viszont már így magában nehezen tudnám elképzelni, oda biztosan kellene valami tárgy: "nos (R) lo (T) hacen", "nos (R) hacen un favor (T)".

A "¿Cómo se dice?" típusú szerkezet teljesen más tészta, a "se" itt nem igazán visszaható, hanem inkább passzív értelmű (valamikor esetleg személytelennek is lehet értelmezni), és kizárólag harmadik személyben használatos. "Hogy mondják (pl. spanyolul azt, hogy...)?"

Nem ugyanaz az eset, mint a "¿Cómo se llama?", ahol a "se" visszaható tárgy szerepű, és minden személyben használható. Ez olyan, mintha azt kérdeznénk: "Hogy hívja Ön / ő saját magát?":).

Nem tudom, sikerült-e egy kicsit világosabbá tennem a dolgokat, remélem, nem voltam túlságosan nyelvtankönyvszerű. Jó bonyolult egy téma, csomó alszabállyal, különleges esetekkel, én is csak sok tanulás után kezdtem el úgy-ahogy átlátni, de most már úgy nagyjából megy... :)

Szóval ne zavarjon, ha hibázol, még csak rövid ideje tanulsz. Ha olvasás / hallgatás közben tudatosan odafigyelsz az igék típusára és a bővítményeikre, egy idő után rá fogsz érezni a helyes használatra!

Az elottem szoloktol nem tudnek reszletesebben magyarazatot adni, ugyhogy azt hagyom is.

Az, hogy mikor fogja fel az ember ugy igazan...hat szerintem sokmindentol fugg. Pl attol, hogy mennyire hasznalja a nyelvet ugy igazan. Mikor en tanultam, nekem is ugyanigy gondjaim voltak ezekkel a dolgokkal. Azt hittem sosem fogom ugy megerteni, hogy ne gondolkozzak rajta. Aztan mikor mar nem csak hobbi nyelvtanulas szinten , hanem a munkamban is kellett a spanyol, elkezdett egyertelmubbe valni lassankent minden. Aztan amikor nyelvi kozegbe kerultem, ott lett teljesen rendben minden a fejemben.

Bo egy evtizede hasznalom napi 24 oraban, meg is orulnek, ha meg mindig meg kene allnom atgondolni mit hogy mondjak :D

A mondat úgy szól a sorozatban (én is néztem annó :)), hogy "¿Puedes ponerle agua a mi rosal?". ("el rosal" = rózsabokor) Lerövidítve, ha egyértelmű, hogy minek kell vizet adni: "¿Puedes ponerle agua?". Ez indirekt tárgy (vagyis részeshatározó), mert a "poner" ige viselkedhet úgy, mint a "dar", meg amiket fönt írtam (második válaszoló vagyok), tehát van egy direkt tárgya (agua) és egy indirekt tárgya (rosal).

(Ha a "regar" igét használta volna a beszélő, akkor az direkt tárggyal állna: "¿Puedes regar mi rosal?" = "¿Puedes regarLO?")

Jó megfigyelés, hogy az indirekt tárgy kétszer van kifejezve ugyanabban a mondatban. Ez az a jelenség, amit az előző válaszomban említettem, ti. hogy bizonyos esetekben ezek a tárgyak megduplázódnak. Az indirekt tárggyal a fenti példában nem lenne kötelező, nyelvtanilag helyes lenne a "¿Puedes poner agua a mi rosal?", de a társalgási nyelvben szeretik kitenni redundáns módon a névmást is.