Az eszperantó alkalmas lenne az uniós intézmények hivatalos nyelvének? Támogatnád?

Nahát, micsoda felismerés: az angol anyanyelvűek az angol nyelvet terjesztik!

Miért, melyiket kellene terjeszteniük?

A németek a német nyelvet terjesztik (Goethe Institut), az oroszok az oroszt, a kínaiak a kínait (Konfuciusz Intézet), sőt, még nekünk, magyaroknak is van (volt) Balassi Intézetünk, a magyar nyelv nemzetközi terjesztésére.

Az eszperantó teljesen alkalmas lenne az EU hivatalos nyelvének, persze azon feltételek mellett, amiről az egyik válaszoló írt, hogy ki kéne képezni a megfelelő számú tolmácsot és meg kéne alkotni a szükséges terminológiát. De mi most az elméleti lehetőségről beszélünk, és elméletileg nem lenne semmi akadálya, mert az eo egy hallatlanul rugalmas és praktikus nyelv. Ahogy az angol magába tudott olvasztani latin eredetű jogi kifejezéseket, úgy az eszperantó is képes lenne erre az asszimilációra, hiszen eleve nagyrészt így épült fel a szókincse. Elméleti akadálya tehát nem lenne, ha ez a kérdés, márpedig én úgy értelmezem, hogy ez volt.

A hozzászólók nagy része a gyakorlati akadályokra mutatott rá, amiből persze millió van, és mindenki érti, hogy az eo soha nem fog egy nemzeti nyelv rangjára emelkedni. Erre valóban a múlt század elején lett volna a legalkamasabb pillanat, de akkor se sikerült neki. Jól hangzó eszme a történelmileg semleges, mindenkinek egyenlő feltételeket biztosító nemzetközi segédnyelv, de a gyakorlat azt tanítja nekünk, hogy a status quot megváltoztatni nem kívánó élő nyelvek és a mögöttük álló embertömegek és tőke ezt nem teszik lehetővé. Az eo annak idején az akart lenni, ami ma az angol, vagyis a világnyelv, amit mindenhol értenek és használnak. Ehhez képest lett belőle egy utazási klubmozgalom, egy furcsa szubkultúra elég érdekes, fanatikus arcokkal, akik ugyanazokat a statisztikákat idézik újra meg újra (pl. mindig jönnek azzal, hogy mennyi eo nyelvű szócikk van a wikipédián. Ez nem azért van, mert az eo-t annyira széles körben használják, hanem mert a kis számú eo-t beszélő nagyon fanatikus és minden szócikkhez ír egy eo nyelvű változatot. Eredeti tartalom nem nagyon jelenik meg eo nyelven). Egyszóval a fennálló rend és annak tehetetlenségi nyomatéka az, ami miatt az eoból nem lesz világnyelv soha.

"Én egy univerzális világnyelvnek alkalmatlannak tartom az eszperantót. Egy-két része idegesítő, pl. az, hogy a szavak többségét annak ellentétéből képzi (a mal- rag), és az anya, nő kifejezést az apa és a férfi + in raggal fejezi ki (patrino, virino). Ez teljesen felesleges, mesterkélt része a nyelvnek."

Furcsa "mesterkéltség"-ről beszélni egy olyan nyelv esetében, ami teljes egészében mesterséges :D Másrészről persze, vannak nagyon gyakorlatiatlan és visszás részei, ez a 19. századi romantika része. Ettől még nem lesz diszfunkcionális nyelv az eszperantó, teljesen jól tudna működni. A nyelv szerkezete teljesen alkalmassá tenné a kommunikációra. Gyakorlati okai vannak annak, hogy soha nem lesz világnyelv.

"Nekem az viszont tetszik, hogy nem egy-az-egyben veszi át a latin kifejezéseket, hanem a latin és újlatin eredetű alapszavakból a saját logikája szerint építi fel agglutináló módon a szavakat (kiadás: angol edition, eszperantó el+don+o)."

Ez addig jópofa, amíg nem válik az így felépített szó sokkal nehézkesebbé, mint a már jól ismert nemzetközi szó, amit mindenhol értenének helyette. Példa: kórház eszperantóul malsanulejo, ami megfelel az eszperantó analitikus gondolkodásának, mert benne van, hogy "rossz-egészség-ember-hely", csak épp ezerszer egyszerűbb lenne a "hospitalo", amit mindenki ismer. Az ember nem a logikáját használja, amikor előhív egy szót, hanem a hangsort idézi fel. Minél rövidebb és megkülönböztethetőbb a hangsor, annál jobb. Ennek az extrém példái az olyan műnyelvek, mint pl. a solresol, ahol 7 alapszótag van, a zenei hangsor hét alaphangjának mintájára, és mindegyik szótag egy fogalmi halmazt jelöl, mint a könyvtárak katalogizálásánál. Pl. 3 - reáltudományok, 3.1 - matematika, 3.1.2 - geometria, 3.1.2.5.2.5.7 - Thalész-tétel. Nagyon jó, csak amikor a Thalész-tétel úgy hangzik, hogy "resolfilasolrela", a "banánfa" pedig úgy, hogy "solrefilasolrefi", a házasság meg "fisolrelafisol" akkor ezt az életben nem fogod megjegyezni, mert az agyad nem úgy működik, hogy végigmegy minden egyes alkalommal minden egyes kis logikai lépcsőn, hanem az egyes szavakat jegyzi meg a hangzásuk alapján.

"Én az angolszász világ és a nemzetközi kommunikáció nyelveként továbbra is az angolt tartom alkalmasnak, azonban úgy gondolom (és mondom ezt angol és némettanárként), hogy az európai egységnek kontinentálisnak, és nem angolszásznak kellene lennie. Legalább egy semleges, szimbolikus, közös nyelvre van szükség, ami kifejezi az európaiságot."

Én meg azt gondolom, hogy hagyjuk a szimbolikát, és válasszuk azt, ami praktikus. Lehetne ennyi erővel úgy is érvelni, hogy akkor legyen a latin a nemzetközi nyelv, mert az a "legeurópaibb" nyelv, hisz évszázadokon át volt a klérus, majd a tudomány nyelve, és az ismerete egyet jelent a műveltséggel. De te vajon szívesen sajátítanád el anyanyelvi szinten a latint a tízszer könnyebben tanulható angol helyett?

#27:

Uj Péter cikke után elolvastad Dr. Gecső Tamás válaszát is?

Ha igen, akkor úgy ítélted meg, hogy nyelvészeti kérdésben egy újságíró véleménye a mérvadó az ELTE Alkalmazott Nyelvészeti Tanszéke vezetőjével szemben?