Miért tűntek el a magyar nyelvből a régi igeidők, és más nyelvekben miért maradtak meg?

Az -andó; -endő nem rag, hanem képző.

Pl. takarítandó helyiség.

takarít igéből képzett.

Nem ugyanaz, mint a takarítandok.

takarít-and-o-k

A nyelvek változnak, olykor egyszerűsödik a szerkezetük.

Valamint nem hasonlítható össze magyar nyelv a teljesen más eredetű és kifejező szerkezetű nyelvekkel, azok alakulásával.

Kedves Kérdező,

igazad van, és a jövő időben ráadásul létezik futurum perfectum is: kb.

Mikorra Te hazaérsz, addigra én a leckét már megtanultam lesz.

Szépen megfelel az angol, német, latin hasonló és analóg módon képzett alakjainak

Igen, volt egy and/end ragos jövő idejű igerag, valahol azt olvstam róla, ez inkább szintén erre a futurum perfectum kifejezésére volt inkább használatos

ha ejéndel a fának a gyümölcséből, halálnak halálával holsz

ugye a Károli Bibliából. A Jókai-regényekben ez kissé már elmosódottabban lehet jelen.

A praeteritum perfectum és a futurum perfectum alakjait szoktam használni indicativusban, sőt a conjunctivusban is.

Most a tejet hozzuk meg, hogy anyádnak ne hazudtam légyen

Ez valószínűleg a prasens (esetleg futurum?) perfectum conjunctivi

ago teszek, prasens imperfectum indicativi

agam tegyek, prasens imperfectum conjunctivi, és még: tenni fogok, futurum imperfectum conjunctivi

egi, tettem, praesens perfectum, de itt erős az ingadozás

agebam, tevék, praeteritum imperfectum, de a fentebbi alaktol való elkülönülésben erős az ingadozás

egeram tettem volt, praeteritum perfectum indicativi

egero tettem lesz, futurum perfectum indicativi

egerim tettem légyen praesens perfectum conjunctivi

az agerem (praeteritum imperfectum conjunctivi) és az egissem (paraeteritum perfectum conjunctivi) jelentését kontextus nélkül nem lehet leírni magyarul, még archaizálással sem, és a logikájuk csak a consecutio temporum ismeretében válik világossá.

"a jövő idő egyáltalán nem tűnik egy hasznontalan dolognak"

Nyelvi értelemben a hasznosság csak abban merül ki, hogy valmit ki tud-e fejezni vagy sem. A kifejezés mikéntje kevésbé szempont, hiszen egy nyelv se nem logikus, se nem tervezetten alakul. E tekintetben az, hogy önálló ragot vagy körülírást használunk-e a jövő idő kifejezésére, tulajdonképpen részletkérdés.

Hogy a múlt idők miért tűntek el, arra az lehet a válasz, hogy az előidejűséget ill. egymásutániságot simán ki lehet fejezni határozószókkal is (majd, aztán, előbb, stb.), de akár pusztán logikai úton is, mert értelemszerű, hogy melyik cselekvésnek kellett melyiket megelőznie. Emiatt az igeidővel történő kifejezés háttérbe szorult majd kikopott.