Kell veszző vagy nem kell vessző?

Pontosan, vesszők *közé* kell tenni (AkH12. 251.), tehát "..., hogy a veszíteni nem képes herceg, a király szeme fénye, ...".

Viszont ajánlanám az egyik vesszőpárt gondolatjelre cserélni: "Úgy kell helyezkednie [], hogy a veszíteni nem képes herceg – a király szeme fénye – nyerje az udvari futóversenyt"

Nem értek egyet az előttem szólóval, hiszen a 251 arról szól, hogy "Az olyan szót vagy szókapcsolatot, amelyet közbevetésként ékelünk be a mondatba, vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé tesszük" – csakhogy itt pont az a kérdés, hogy ez beékelődésnek számít-e...

Szerintem nem beékelődés, hanem értelmezős szerkezet, így inkább a 249/a-t alkalmaznám rá, vagyis csak elé tennék vesszőt.

A 249/b-ben vannak példák közbevetésszerű értelmezőre is:

"Ha az értelmező után is szünet van a beszédben, mögéje is tehetünk vesszőt: Anna, a leánya, varrni tanult. Kertjük díszét, egy öreg diófát, az éjszakai vihar kidöntötte. Az ilyen közbevetésszerű értelmezőt olykor nem vesszőpárral, hanem gondolatjelpárral (esetleg zárójelpárral) különítjük el: A baleset sérültjét – a motorkerékpárost – kórházba szállították."

A kérdésben szereplő mondat ("a veszíteni nem képes herceg, a király szeme fénye nyerje az udvari futóversenyt") szerintem pont nem ilyen, hanem "egy lendülettel" mondjuk a második felét, vagyis nincs kis "szünet" a fénye után, épp ellenkezőleg.

#2 – Én személy szerint külön hangsúllyal ejteném, bár ez ízlés kérdése. Abban viszont egyetértek, hogy nem közbevetés, hanem értelmező szerk. A 249. b) viszont egy példát ad egy „közbevetésszerű” szerkezetre, amit gondolatjelpárral ír: „A baleset sérültjét – a motorkerékpárost – korházba szállították.” [megj.: itt mégis hova kell a pontot rakni, idézéskor?]

Így tehát, hogy mindkét ejtés-/olvasásmód helyesnek tűnik, és a szabályzat egy hasonló pédlát hoz fel, nekem a gondolatjelpáros megoldás tánik a leghelyesebbnek. [megj.: Úgy szeretem, amikor „helyesebb”-ről kell beszélni…]

#3:

Igen, "ízlés kérdése", vagyis attól függ, hogy ki hogyan ejti – de ez nem baj, van ilyen, a vesszőhasználatra nem mindig szigorú szabályok vonatkoznak, sokszor a közlőre van bízva, hogy tegyen belátása szerint, írja úgy, ahogy jobban tükrözi az írásmód az ő szándékát, ejtésmódját.

Sajnos nem annyira egyszerű a dolog, hogy "ha úgy "formára" hasonló a mondat, akkor biztosan hasonlóak ilyen szempontból is", mert formára hasonló az is, hogy "Németh Pétert, a szomszédomat kereste." (AkH.249)

Illetve nem tudom, hogy szerinted is hasonló-e, mert nem tudom, mi alapján vetted analógiának a motorkerékpárosos példamondatot.

Olyan szempontból hasonló, hogy egy emberről szól :-), de más szempontból nem, pl.:

– ott a tárgy van értelmezve – ahogy NP szomszéd esetében is –, a hercegnél az alany,

– ott valóban van egy kis dallambeli esés a "kórház" elején, a mi mondatunkban, a "nyerje" esetében nem érzek ilyet (ezért mondtam, hogy "egy lendülettel" mondjuk a második felét: "a király szeme fénye nyerje az udvari futóversenyt"), de lehet, hogy te máshogy mondod.

Persze egyáltalán nem biztos, hogy függ attól, hogy alany vagy tárgy, nem tudom... A nyelvészek biztos hosszan tudnák elemezni, hogy milyen körülmények között mondjuk így, mikor úgy, mikor hol-így-hol-úgy, ki-így-ki-úgy... Sajnos én kevés vagyok ehhez, szerencsére. :-)

- - -

"itt mégis hova kell a pontot rakni, idézéskor?"

Pedig nincs messze, csak néhány szabályponttal van lejjebb. :-)

"Belülre" kell tenni, vö. 257/a:

"a) Az idézetet bevezető mondat után kettőspontot teszünk. Az első idézőjel után az idézet első szavát általában nagybetűvel kezdjük. Az idézet végére, a berekesztő idézőjel elé olyan írásjel kerül, amilyent az idézett mondat tartalma kíván: Bessenyei ma is érvényes igazságot fogalmazott meg: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.” Örök kérdést tesz fel Vörösmarty: „Mi dolgunk a világon?” Petőfi így kezdi híres versét: „Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez!” – A megszakított idéző mondat kisbetűvel folytatódik: Madách szavait: „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” ma is gyakran idézzük."

- - -

"Úgy szeretem, amikor „helyesebb”-ről kell beszélni…"

:-D Csak te tettél ilyet... Szerintem nem "kell", de ha szereted, akkor nyugodtan. :-) (általában valóban kevés értelme van, de néha mégis szükséges :-)