Egy nyelvrokonság nem jelent feltétlenül rokonságot?

A nyelvrokonság nem jelent feltétlenül tényleges genetikai rokonságot, mert nagyon sok nép nyelvcserével "juthatott hozzá" a jelenleg beszélt nyelvéhez. Az indoeurópai nyelvcsalád (továbbiakban: IE) valamikor a bronzkorban kezdett terjeszkedni keleti irányból és a terjeszkedés közben belefutottak a korábban itt élt népcsoportokba. Természetesen voltak háborúk is, amik nem ritkán népcsoportok/törzsek kiírtását eredményezték, de gyakran egymás mellett élt a két társaság és az alapnépesség átvette az újonnan érkezők nyelvét (egyedül a baszk az, ami megmaradt az IE nyelvek térhódítása előttről. Az általad említett etruszkok nem indoeurópai nyelvet beszéltek). Ezért ugyan nyelvészetileg rokona az izlandi a görögnek, de a népesség genetikája elég erősen eltér egymástól, hiszen a hódítók és az alapnépesség mindenhol keveredett.

Illetve ne úgy képzeld, hogy az IE népek az indulás pillanatában genetikailag homogének voltak, már az őskorban is elég kevert lehetett 1-1 terület népessége, mert elszórtan, viszonylag nagy területen éltek. Az alapnyelvből a különböző nyelvcsaládok eltérő időpontban váltak ki, ezét már az ókor folyamán nagyon erős eltérések voltak az IE nyelvek között (pl. egy görög nem értette a perzsát vagy a keltát).

A bronzkorban, amikor először megjelentek az IE nyelvek Európában már régészetileg markánsan elkülönülő csoportokat alkottak. Voltak közöttük letelepedett-földműves kultúrák, mint az általad említett krétaiak vagy mükénéiek, de a preszkíta kimmerek nomádok voltak. Vagy például ott van, a feltételezhetően IE nyelvű halomsíros kultúra, akik lovasnépként jelennek meg a régészeti anyagban, de később állandó telepeket hoznak létre és áttérnek a földművelésre (késői fázisa ennek a népnek az ún. urnamezős kultúra)

#3: igen, ezek a népek Anatóliából származtatták magukat a mondáikban, de ez régészetileg nem kimutatható. A Róma felvirágzása előtti itáliai régészeti kultúrák semmilyen anatóliai vonást nem mutattak. A kora vaskori anyagi műveltség szerves folytatása a terület késő bronzkori kultúráinak (még a korai etruszk Villanova-kultúra is). Nem szabad elfelejteni, hogy az írott hagyományok több száz vagy ezer évvel korábbi eseményeket mesélnek el, erősen kiszínezve. Anatólia csak Trója miatt került bele az itáliai hagyományokba, viszont a késő bronzkori Trója (ez a homéroszi háború időszaka, ahova a római hagyomány is visszanyúl) nyelvét nem ismerjük, csak feltételezések vannak, hogy valamilyen anatóliai (a hettitával, luvival stb. rokon) nyelv esetleg egy korai görög nyelvváltozat lehetett.

"Ahogy vándoroltak mindenhol keveredtek az alap lakossággal, átvették egymás szokásait, letelepedtek. Így alakultak ki a különböző nyelvjárások, pl kelta, germán, hellén stb." - Ezt jól látod, valahogy így mehetett végbe a történet. De az IE alapnyelvből ezeknek a későbbi nyelvcsaládoknak az ősei különböző időszakokban váltak ki. Pl. az italikus nyelvcsalád (az oszk, umber mellett ebbe tartozik a latin) és a kelta nyelvcsalád egyszerre vált ki, egymással viszonylag "közeli ágai a fának" (ha egy tényleges faként képzeljük el a nyelvek családfáját). Annak ellenére, hogy egymás közvetlen közelében éltek, eltérő irányba fejlődtek (Észak-Itália is kelta terület volt). Valószínűleg már az "IE őshazában" (aminek a pontos lokalizációja még nem teljesen tisztázott) sem egy teljesen egységes alapnyelvet beszéltek, hanem voltak kisebb-nagyobb eltérések egy-egy szűkebb terület nyelvében. Egy modern példával élve, vegyük a mai angol nyelvet, amely nagy területen elterjedt, több ország hivatalos nyelve. Ha megtanulod a brit angolt vagy az amerikait (ugye ezzel a kettővel találkozik leggyakrabban a magyar ember), akkor közel fennakadások nélkül el tudsz beszélgetni egy ausztrállal, új-zélandival vagy egy dél-afrikaival is. Viszont vannak eltérések is (ejtésben és szókincsben is). Az IE korai időszaka is ilyen lehetett, csak az idők folyamán egyre mélyült a szakadék az alapnyelvben, ami oda vezetett, hogy az évezredek alatt kifejlődtek a mai IE nyelvcsaládok ősei. Természetesen a vándorlás és az európai és ázsiai alapnépességgel való keveredés felerősítette a nyelvcsaládok egymástól való eltávolodását (pl. az indiai szokásokat messzemenően primitívnek tartották a britek a 18-19. században, pedig India nagy részén, hasonlóan Angliához IE nyelveket beszélnek).

A homo sapiens valahol Dél/Kelet-Afrikában alakult ki és onnan vándorolt ki kb. 75-100 ezer évvel ezelőtt Nyugat-Ázsián keresztül mindenfelé, úgyhogy ennél közelebbi rokonságot szerintem felesleges kutatni, sosem értettem miben másabb egy sémi vagy egy türk népből származni, ha mindkettő ugyanonnan származik. Mintha azon rugóznál az unokatesóddal, hogy más az anyátok, miközben a nagyi ugyanaz :)

A nyelv meg folyamatosan változik, más környezetben természetesen más lesz. Nem is kell messzire menned, pár tíz-száz kilométer is jelentős eltéréseket okozhat, amit tájszólásnak hívunk.

Én ugye egy finnugor nyelvet(magyart) beszélek, az ismert felmenőimnek is úgy háromnegyede magyar eredetű. Ámde a DNS tesztem alapján abszolút zéró vagy legalábbis kimutathatlanul kevés szibériai, közép-ázsiai(ugyebár az uráli nyelvek keletről eredtek, és minden uráli nyelvet beszélő népcsoportban van több-kevesebb keleti genom) DNS-em van. Nagyrészt kelet-európai és balkáni eredetű vagyok genetikailag. Jóformán a kelet-afrikaiakhoz is több közöm van biológiailag mint a nyelvi felmenőimhez. Tehát az őseimet anno megfertőzték csodás anyanyelvünkkel, de ők genetikailag nem keveredtek ezen nyelv eredeti beszélőivel.

Ez nem egy egyedülálló dolog, mert pl. a jamaicaiak és az angolok között sincs genetikai rokonság az azonos nyelv ellenére. Szóval a nyelvrokonság az néha genetikai rokonság nélkül is működik.