Szerintetek melyik a legfontosabb nyelv Európában az angol után?

Baszk, esetleg a grúz az eltérő tipológia miatt - erősen szintetikus, ragozó, poliszntetikus vonások felé hajló nyelvek, továbbá mivel a népvándorlás előtti állapotból adnak valami ízelítőt. Sajna az etruszk kihalt, a források elvesztek, az utolsó, a nyelvet ismerő római császár feljegyzései is elvesztek. A többi, a római hóditás és a népvándorlás előtti nyelvről sem sokat tudni, a baszk valószinűleg viszont tényleg szintén ezekből a régi rétegekből való.

Grönlandi eszkimó, annak ellenére is, hogy csak névleg, politikailag (sőt már névleg, politikailag sem nagyon) vannak Európában, talán azért, mert a magyar nyelv számára fontos szibériai nyelvarea egyes vonásait tartalmazza, továbbá erősen poliszintetikus nyelv, még ha a csukcs szintjét nem is éri el.

Emellett érdemes néhány kisebb nyelvrokonunkat is ismerni, pl. a finnt, de még többet ad, ha obi-ugor vagy szamojéd rokonunkat is látjuk.

Latin, mert időben, diakron jelenségek terén valamivel több vonást mutat a proto-indoeurópai nyelvből. Talán kisebb mértékben, de archaizmusok forrásai a szláv nyelvek is, de még inkább a litván.

Cigány - ezekből pl. a lovári - , mert ha a régi vadász-gyűjtögető gazdaságú-ökológiájú közösségek életét nem is tudja bemutatni, de a peripatetikus népek életéből lehet ismereteket szerezni.

Igazából az az érdekes, hogy egész más élményt jelent, mint angolt, németet, szlovákot tanulni. Ezeknél ugye arra figyel az agyunk, miben különbözik a magyartól. A szibériai eszkimó, a csukcs vagy egyéb poliszintetikus nyelvnél meg pont más az élmény, sőt épp egy magyar anyanyelvű beszélő számára nagyon különös élményt okoz. Ugyanis ezeknél a nyelveknél is van pl. főnevek birtokos személyragozása (házam, házaink), igék tárgyas vs alanyi ragozása (sőt még a magyar ,,-lak-lek'' féle alakok megfelelője is létezik, látlak, hallak, szeretlek, szóval polypersonal agreement), ezért ezeknél az agy arra figyel, hogy ezek a magyarhoz hasonló jelenségek ott milyen még bonyolultabb rendszerbe ágyazódnk bele, amelynek speciális megnyilvánulásai. Afféle ,,még magyarabb magyar'' féle marsbeli nyelvként okoznak egy furcsa, nehezen leírható tanulásélményt, amiben egyszerre van egyfajta ismerősségélmény is, meg egy új, szélesebb rendszer felismerése is. Ahoz hasonló, amit néha matematikában él át az ember, pl, mint amikor pl. a komplex számokról hirtelen felismeri ez ember, hogy valójában egy különleges egyenértékűséggel ellátott polinomok gyűrűjeként is felfoghatóak.

Amit még kihagytam: Blissymbols, az egyetlen európai gyökerű tisztán képírásos, logografikus nyelv (ma a gyógyításban, terápiákban lelt végső alkalmazásra, ez a niche óvta meg a teljes eltűnéstől).