A német dielektusok miért térnek el ennyire egymástól, hogy az ország különböző területein értők meg sem értik egymást?

Rácsodálkozunk, de valójában kultúrtörténetileg ez a természetes. Új Guineában ma is 800 féle nyelv van, amelyek 60 teljesen különböző nyelvcsaládba sorolhatók csak be. Valószínűleg evolúciós örökség a Homo habilistől, talán még előbbről, és valószinűleg az őskorban lehetett a nyelvek száma a legmagasabb, és valósznűleg ennek a kornak a vége fele létezhetett a legtöbb különleges bonyolultságú, poliszintetikus nyelv is. Az ember soknyelvű majom, a régi időkben ezméginkább így lehetett.

Aki ma pl. az amazonas-vidékkel, szibériával, uj-guineával foglalkzik, hamar hozzászokik, hogy egy-egy folyó mentén folyószakszonként más nyelvet, sőt már szomszédos falvakként más-más nyelvjárást beszélnek e nemes vadak, sőt, még egy kisközösségen, sőt még egy családon belül is soknyelvűség volt a természetes. Van ahol a néprajztudós direkt kérdéseire meg sem tudják mondani, hány nyelvet is beszélnek az emberek, annyira reflektálatlanul természetes része a mindennapoknak, aztán ha a néprajztudós kivizsgálja, kiderül, hogy ey-egy egyén is simán beszél kb. 5-6 helyi nyelvet, és azok maguk is számtalan nyelvjárásban, regiszterben léteznek.

Európában a grúz és a baszk őrzi még, miféle nyelvek létezhettek a népvándorlás előtt, de más az is csak halvány visszfénye lehetett a még azt is megelőző sokféleségnek. Az indoeurópai népek és kisbb részben az uráli) megjelenése ezt visszaszorította, de később ezek is több nyelvre bomlottak.

Természetesen ez a német vidékekhez már mindez csak lazán kapcsolódik, itt inkább egy másodlagos jelenségről van szó: feudalizmusnak volt olyan szakasza, amely a római brodalomhoz képest visszalépett az akkori globalizációból a kisebb, széttagoltabb helyi strukturák felé. Így a feudalizmus sajátos formában szülte újra és mutatta fel az ember természetes soknyelvűségét.

Végül aztán az abszolutizmus és francia típusú nemzetállam kezdte csak ezt felülírni. A német és kezdetben a magyar vidékeken viszont a történelmi okok sokáig kozerválták a soknyelvűséget, itt az abszolutizmus és a nemzetállam is csak fáziskéséssel jelent meg, emiatt akár mai szemmel nézve lehet dicséretes is a magyar és a német vidékek régi soknyelvűsége, soknyelvjárásúsága, de ez inkább a mai szemmel nézve posztmodern, a XIX században ez a kortársaknak talán inkább fáziskésésnek tűnhetett.

Ma mindenesetre nemcsak a nyelvjárásoknak, de a kisnyelveknek is a leggyorsabb kihalási korszakában élünk, ez humánetológiai szempontból nem is veszélytelen, előfordulhat, hogy súlyos kollektív elmebetegségek, Idiocracy-jelenség, vagy egyéb evolúcióbiológiai következmények járnak vele együtt. Az emberi agy ma is a vadász-gűjtögető ősemberek agyának a mása evolúcióbiológiai értelemben, alapvetően egy változatos természeti környezetre, és kiscsoportok diverz, változatos feltérképezésére van kifejlődve az évmilliók alatt.