Megbántam Dániát (bébiszitter) várjak még?

Nem látok a család fejébe, de lehet, titkon az volt veled a céljuk, hogy a gyerekek tanuljanak meg angolul, németül. Egyébként attól, hogy ők csak szavakat mondanak, lehet, hogy értik - én pl a némettel vagyok így, egy normális mondatot is alig bírok összerakni, de szinte mindent értek.

Ha a családdal jó viszonyban vagy, és rendesen megfizetnek, akkor a helyedben maradnék. Egyébként a külföldi magyarok elég összetartóak, biztos van valami közösségük Dániában, amit felkereshetsz.

Én azt javaslom, hogy ne ugorj rögtön, ha amúgy a családdal elégedett vagy. Én csak nyárra jöttem ki, de a megbeszélt két gyerek helyett 4-re, van hogy 6-ra kell vigyáznom, szinte sosincs szabadidőm és én is bánom kicsit hogy nem olyan nyelvterületre mentem, ahol értem is mi zajlik körülöttem, mert így nagyon nehéz és sokszor érzem magamat hihetetlenül magányosnak, bár én már lassan megyek haza.

A gyerekek nálunk jól beszélnek angolul, de sokszor nem akarnak sem beszélni, sem megérteni azt amit mondok.

Talán most kezdem igazán úgy érezni, hogy talán kezdek feloldódni, ami iszonyat rossz, mivel ugye néhány hét múlva indulok haza. Olykor direkt beszél az egész család angolul, hogy engem is bevonjanak, ezek jól esnek.

Én azt javaslom, hogy ne ronts nekik azonnal azzal, hogy menni akarsz... Ülj le és beszéld meg velük a problémádat, hogy miért nem érzed jól magadat náluk és hogy megfordult a fejedben az, hogy hazamész. Azzal hogy adsz még nekik pár hetet, hátha észbe kapnak, nem veszítesz semmit! Talán csak nem is gondolnak arra, hogy hogyan érzel. Lehet ha ezt elmondod nekik, akkor változtatnak a dolgokon és jobb lesz mindenkinek!

Nincs valami olyan hely a környéken, ahova járnak fiatalok? Ebben is kérhetnél segítséget, hátha találsz barátokat, azzal is könnyebb. Pl. eljárhatnál nyelviskolába, tanulhatnád a dán nyelvet és szerezhetnél ott is barátokat.

Nekem pl. az volt a nagyon nehéz az utóbbi egy hónapban, hogy magányosnak érzem magam és még megbeszélni sincs ezt kivel. Ha lenne itt egy barátom, akivel eltudnék menni kikapcsolódni, beszélgetni egyet olykor, akkor kicsit könnyebb lenne!

Ha pár hét próba idő alatt is ugyanaz a nyomasztó érzés marad rajtad, akkor indulj haza, de gondold még kicsit át!

Nekem is volt olyan mélypontom, amikor már szinte csomagolni kezdtem sírva, hogy én most megyek haza, de aztán leültem, végig gondoltam és úgy éreztem, hogy saját magamban is csalódnék ha így döntenék. Persze hosszútávon ez kicsit más, de ha elmondod a családnak mi a bajod és ennek hatására sem változik semmi, akkor indulnék csak tényleg el! A gyerekekhez idő kell mire a közelükbe férkőzöl, egyikükkel én sem igen jövök ki olykor, pont abban az időszakban van, amikor ő az atyaúristen és ne merjen senki ellentmondani neki...

Hidd el ha nyitott füllel jársz, lazán megtanulnád. Egyébként meg lehet pont azért mennél vele sokra, mert kevesen tanulják. Mindegy, nem is ez a lényeg, csak egy ötlet volt, amivel eltudod foglalni magadat és a suliban még barátokat is találhatsz!

Én mint említettem csak két hónapra jöttem, de pl ha elmegyek boltba és nem értik mit akarok, már alapszavakat tudok, tudom pl hogy kenyér... vagy víz, vagy sajt, vagy ilyenek. Másfél hónap után ennyi rámragadt minden tanulás nélkül. A számokat is oda-vissza tudom már álmomból felriadva is. Köszönések, köszönetmondás, alap mondatok (ez a nevem, ennyi éves vagyok, innen jöttem) is mennek már, egy év szerintem bőven sok helyi környezetben megtanulni egy nyelvet, ha van lehetőséged suliba járni és nyitott füllel jársz mellette. Ha még a család állná is, akkor pláne jól jársz vele, nem veszítesz semmit azzal hogy elsajátítasz mégegy nyelvet.

Lényeg a lényeg szerintem beszélj a családdal, de ne rohanj azonnal el. Egy brit családnál sem biztos hogy jobb dolgod lenne, lehet ott éppen megértenél mindent, de nem kezelnének emberként, csak valami szükséges rossz kellékként... Én megpróbálnám megbeszélni a családdal a helyedben, hátha alakul valami, ezután pedig nem rögtön egy évre elígérkezni másik családhoz.