Ha a szénport szénpornak mondom, akkor nem jó a magyar kiejtésem?

"Ha a szénport szénpornak mondom, akkor nem jó a magyar kiejtésem?"

De. Ezek a "szabályok" nevetségesek.

"Ti minek mondjátok a szénport és a van méget?:)"

A szénport én kb. szé~pornak, a van méget van mégnek vagy gyors beszédben vam mégnek ejtem.

Lehet, hogy sokaknak nem fog tetszeni [tecceni], amit írok, de szerintem ez a témakör a mai magyar nyelvészet és nyelvtani szabályok egyik olyan pontja [pontya], amivel nagyon nem értek egyet.

Konkrétan: Az általad felsorolt példákban és sok egyéb esetben hibának minősítik, ha a leírás szerint mondjuk [mongyuk] ki a szavakat; a hiba megnevezése: "betűejtés".

Nem állítom, hogy tényleg ki kellene ejteni egy-egy szó minden betűjének megfelelő hangot, az is elég furcsa lenne. De amit az általános iskola 2. osztályától kezdve egészen a középiskola végéig tanítanak a gyerekeknek, hogy márpedig az a helyes kiejtés...

Na, attól sírógörcsöt tudok kapni. :(

Azt [aszt] pedig, hogy ez mégsem [méksem] teljesen [tejjesen] így van, csak a felsőoktatásban tanítják [taníttyák], de ott sem minden szakon. Így pedig az emberek többsége [töpsége] azt [aszt] hiszi, hogy teljesen [tejjesen] normálisan beszél...

Ha még ehhez hozzáteszem a sokakra jellemző renyhe artikulációt, akkor csoda, hogy némelyek beszédét egyszerűen [eccerűen] nem lehet érteni???

Én azt mondom, törekedjünk csak szépen, természetesen - de nem túlerőltetve - kiejteni a hangokat; a gyors beszédtempó és a nyelv "lustasága" miatt azok úgyis egy kicsit egymásba csúsznak...

/Mint előttem említette valaki, ez a jelenség akkor tapasztalható, ha pl. a két egymást követő hang képzési helye közel esik egymáshoz./

És az is igaz, hogy nem mindegy, milyen "alkalommal" beszélünk: nyilvánosság előtt jó példát kellene mutatnia mindenkinek...

Az általad írt példák is nagyon csúnyák lennének, ha tényleg szándékosan úgy ejtenénk, mint ahogyan "írva vagyon". Normális esetben fonémavariánsokat ejtünk, melyek valahol a két hang között állnak, pl. szénpor -- [szémpor] --- Hát próbáld csak ki direkt m-mel mondani: ugyanolyan nehéz, mint n-nel...

/A többit is ugyanígy. :) /

Kicsit off, de a másik, amitől kiakadok, az a magánhangzók hosszúságának témaköre: x éve vagy évtizede az az uralkodó nézet - és ebből következőleg így kell megtanulni -, hogy rövid - hosszú magánhangzópárok az a - á és az e - é... (Lásd pl. betűrendbe sorolás.)

Pedig a kicsi gyerekek is világosan érzik kiejtéskor, ha tudatosan megfigyeltetjük velük, hogy nem ugyanúgy képezzük ezeket a hangokat, tehát nem csak a hosszúságban van különbség, hanem a szájtartásban is...

Továbbmenve, ki tudják ejteni szándékosan hosszan az [a]-t és az [e]-t, ill. röviden az [á]-t és az [é]-t.

Az élő beszédben történő használat bemutatása esetén pedig néhány palócosan ejtett mondat hallatán gurulnak a nevetéstől... :)

A szénpor np-vel nem hibás, csak kicsit erőltetetten hangzik. Gördülékenyebben és természetesebben ejthető mp-ként.

Aki mégis minden áron np-nek erőlteti, arra azt szokták mondani a nyelvészek, hogy íráskép szerint ejt, és műveletlen.

Valóban, igazad van, hülyére sikerült a mondat. A nyelvészek azt szokták rá mondani, hogy íráskép szerint ejtés. Ettől függetlenül szokták rá mondani a nem nyelvészek, hogy ez álműveltség látszatát erőltető, de épp ezért műveletlen beszédforma.

Egyébként lehet a kérdező sem ejti np-vel, csak ő azt hiszi az íráskép alapján. Nem csak mp-vel ejthető, hanem úgy is, hogy az n-nélkül ejtik az é-t, de orrhangon, annak is olyan a hatása, mintha az é után n lett volna. Érdemes felvételt készíteni, ahová felmondjuk jó sokszor, nem odafigyelve a szénpor szót, aztán vissza lehet játszani.