Titeket nem idegesít a mostanában divatos hangsúlyozás?

én még ezt annyira nem figyeltem meg, mondjuk szinte be sem kapcsolom a tévét

engem ez a modoros ide-oda dőlés idegesít a híradóban, meg a fejmozgások

én arra emlékszem, mikor bejött a barátok közt, abban ment, h minden személynév elé kitették, h a pisti, pedig elvileg egy nevet nem kell tovább hangsúlyozni már egy 'a' betűvel, hiszen egy van belőle

szóval a minőség, a szakmaiság a kereskedelmi csatotnákon sokadrangú kérdés, gondolom én, de annyira nem izgat, nem nézem és kész

Engem sokkal jobban zavar, hogy már a 80-as évek közepe óta a legtöbb ember ami igekötőt csak lehet, átvált "LE" igekötőre... :S

Pl. "lebeszélnek" egy időpontot, ami valójában MEGbeszélük. Lebeszélni valakit valamiről lehet... Vagy pl. amióta mobiltelefonok léteznek, "lebeszélhető" egységek vannak... :S Holott elbeszélhetőeknek (vagy felhasználhatóaknak) kellene mondani, de ez a helyes nyelvi változat nem terjedt el. Más kérdés, hogy ezen jelentés azonos alakú avval, amikor egy történet elbeszéléséről van szó, de ettől még mindegyik esetben helyes az elbeszélés. Ahogyan elbeszélni valaki mellett is lehet - mint harmadik jelentésű, azonos alakú.

Meg pl. "ledöbbennek"... én ezen csak MEGdöbbeni tudok...

Gyakran a "meg", és az "el" helyett használják, hogy "le". Pl. "lefelejtettem az ékezetet az Á-ról", ami helyesen: kifelejtettem az ékezetet az Á-ról, esetleg elfelejtettem.

"Leküldöm az irodába Pistit", ami helyesen: elküldöm az irodába Pistit; bár itt a "le" is oké, de csak ha kifejezetten lentebbi emeleten található, és nagyon ki akarjuk hangsúlyozni az irányát. De "leigazítani" valakit az irodába - már minden esetben fals.

Vagy amikor nincs is szükség igekötőre: "leegyeztettem" az időpontot vele.

Ez valamiféle magyar pesszimizmust sugall, hogy 30 éve egyre inkább LEjjebb kerülünk, ha kell, ha nem...?

Kedves hármas, Te vagy az én emberem! Én is ezen szomorkodom, ez ellen próbálok tenni évek óta, többnyire LE is hülyéznek érte :)) - - a sok "le"-t hallgatva (s nem lehallgatva) általában azzal szoktam befejezni (s nem lefejezni) az eszmefuttatásaimat, hogy a magyar lassan mindent LEcsinál. Csoda, hogy itt tartunk?

Viszont új divat vagyon terjedőben. Először nem tudtam mit kezdeni a beájullal, aztán egyre több minden lett "be", s a *bepróbálkozik* után én is 'besokalltam'.

Mit gondoltok, jobb nekünk, magyaroknak, hogy már nem LECSINÁLJUK a dolgokat, hanem BECSINÁLUNK???

:)