Miért mondják sokan azt, hogy az olasz és a spanyol hangzásra is hasonlóak, amikor alapvetően más a kiejtés a 2 nyelv esetében?

Igazad van, ez valóban szubjektív és egyéni megítélés a részemről. Abból indulok ki, hogy (közel) anyanyelvi spanyoltudás után játszva megtanultam portugálul, míg az olasszal szenvedtem pár hónapig, aztán abba is hagytam. Nyilván mindenki egyénileg itéli meg, hogy szerinte mi hasonlít mihez, de szerintem írásban a portugál-spanyol áll egymáshoz legközelebb, a ragozásuk is szinte egyforma. Mint írtam, beszédben megértem valamennyire az olaszt is (kiszűrök szavakat, amikből aztán következtetek a mondat egészének jelentésére), de nekem valamiért nem megy a megtanulása.

Talán a szimpátia is közrejátszik? Sosem tetszett annyira az olasz nyelv...

Természetesen közrejátszik. A nyelvtanulásban mindig a motiváció a legfontosabb, anélkül nehéz tanulni. (Én az angollal vagyok így, ahogy te az olasszal: valahogy letettem anno a középfokú nyelvvizsgát, de macera angolul írni és olvasni, ha választhatok, akkor inkább a spanyol, azt gond nélkül értem, írom, beszélem, fordítom).

Valóban a portugál és a áll egymáshoz a legközelebb írásban, viszont amennyire hasonlítanak írásban, annyira más a beszélt változat. A spanyolok azért mondják azt, hogy az olasz hasonlít a legjobban az ő nyelvükre, mert ha végiggondolod, egyedül az olasz és a spanyol az a két nyelv az újlatin nyelvek közül, amelyben nem kopnak le a szóvégi magánhangzók, és minden magánhangzót "tisztán" ejtenek még hangsúlytalan helyzetben is. Ez semmilyen más újlatin nyelvre nem jellemző: a portugálban, románban, a katalánban, a franciáról nem is beszélve, gyökeresen megváltozott a magánhangzórendszer.

Az iskolába egyszer jött egy spanyol cserediák, és egész jól megértették egymást az olasz tanárommal, szóval szerintem hasonlít:)

Amúgy én nemrég kezdtem tanulni az olaszt (kb. egy éve), de ha látok leírva egy spanyol szöveget, nagyjából megértem a lényegét.