Lehet hogy egy idegen nyelvet jobban megértünk mint az anyanyelvünket?

Szia. Napi szinten beszélek magánéletben is idegen nyelven, és azt hiszem tudom, hogy mire gondolsz. Én legfőképpen azt éreztem még a kezdeti időkben, hogy idegen nyelven mentesülök azoktól a sokszor nem segítőkész, hanem éppen hogy determináló árnyalatoktól, amit magyarul óhatatlanul beépítek a beszédembe. Mivel akikkel külföldiül beszéltem, nekik sem volt anyanyelvük az angol (amin kommunikáltunk), így valószínűleg nekik sem egy ilyenféleképpen megterhelt nyelvtudásuk van - félreértés ne essék, gyönyörűen és folyékonyan beszélhet valaki, ez nem ettől függ.

A kérdésedben azonban én némi ellentmondást látok: ha jobban megérted az idegen nyelvet, akkor épp, hogy nem adhatsz szabadabb jelentést a szavaknak. Hiszen ha pontosan definiál egy nyelv valamit, neked ott (ha nem vagy elég ügyes) vajmi kevés mozgástered lenne.

Mára úgy gondolom, hogy ezek az apró árnyalatok, amiket érzünk a magyarban, egyáltalán nem ellenünk, hanem értünk van. Más nyelveknek is lehet egy ilyen jellege, sőt biztosan, amit mi kulturális okokból nem értünk, nem fogunk fel, még akkor sem, ha velünk szemben használják. A magyarban az a szép (ismerve több idegen nyelvet is), hogy gyakran gyönyörűen képszerű és sokszor nagyon humoros is. Költészetben és emelkedettebb képek használatánál pedig nagyon szépen kiemelkedik egyfajta polarizált jelentése a képeknek, amik alapvetően azért paradoxonokat hordanak magukban, már csak azért is, mert amúgy sem azt jelentik, amit egyébként.

Épp emiatt a verseket idegen nyelven nem is szoktam élvezni úgy, mint egy tényleg jó magyar verset (most pl. Petri György verseit olvasom)

Hm. Érdekes gondolatok.

Néhány dologban nem (teljesen) értek egyet.

Pl azzal sem, hogy a szüleink, környezetünk tanították meg nekünk a szavak jelentését.

Egy ideig valóban így volt. Ám ahogy az ember fölnő, ő maga tanulja meg/tanítja meg magának a további jelentéseket, a kontextusból kiragadva. (Ráadásul amikor egy gyereknek megtanítod, hogy milyen állat az a macska, és ő később egy macskára gondol, akkor ő egy konkrét macskára fog gondolni, nem pont arra, amire az anyukája rámutatott, hogy "nézd, macska". Főleg mert mire megtanulja, hogy mi az a macska, már valószínűleg többet látott, mint az az egy). Ahogy felnő az ember, saját maga alkot jelentéseket, ahogy egy szépirodalmi művet elolvas -- prózában is, hát még lírában! --, vagy megnéz egy filmet, hall egy párbeszédet... Néhány év után már nincs ott mellettünk anya/apa/óvónéni/tanítónéni, hogy elmagyarázza a szavak jelentését. Sőt, meg vagyok róla győződve, hogy ahogy fejlődik a tudatunk, felfogó képességünk, újradefiniáljuk a fogalmakat (mást jelent az orvos szó egy háromévesnek, egy 13 évesnek és egy 20 évesnek), ahogy magunknak fejtjük meg, bővítjük ki a szavak konnotációs felhőjét.

Annál inkább nem így van idegen nyelvnél. Nagyon-nagyon sokáig az van, hogy meglátunk egy idegen szót, és felütjük a szótárat, és elénk rakják azt a 2-3 jelentést, amit a szótárírók annak a szónak megszavaztak. Persze vannak szavak, amelyeknek a jelentését kontextusból találjuk ki, és valóban magunknak ruházzuk fel jelentéssel, de az már esetleg lehet homályosabb fogalom, lehet, hogy inkább csak érezzük a jelentését.

Felmerül az a probléma is, hogy vannak dolgok, amelyek igencsak nemzetspecifikusak. Úgy értem, hogy a Trianon, vagy a déli harangszó mást jelent a magyar embernek, az angolnak, a románnak, a szlováknak, a franciának... ugyanúgy, ahogy Diana hercegnő mást jelent az angolnak, meg a magyarnak is. Vagy az amerikai polgárháború az amerikainak vagy a magyarnak, és sorolhatnám. Egy irodalmi mű olvasásánál tehát ha egy angolspecifikus dologgal találkozunk, nem létezik, hogy jobban értjük, mint egy magyar szöveget, mert nem értjük pontosan, hogy mit jelent az a dolog. Nem érthetjük, mert nem éljük úgy meg, mint egy angol ember. Egy angol szerző világháborús versét nem érthetjük meg jobban, mint egy magyar szerző világháborús versét.

Az, hogy miért érthetsz meg jobban egy angol verset, mint egy magyart, az szerintem rengeteg dologtól függ. Például lehet az is, hogy az angol nyelv zeneisége más, mint a magyaré, és az angol ritmus, dallam, hanglejtés többet mond neked, mint a magyar. Vagy pont az a rejtélyesség, hogy kb olyan jelentéssel ruházol föl egy szót, amivel csak akarsz, mivel senki nem fog téged kijavítani. Én angolszakos egyetemistaként sokszor találkoztam azzal a problémával, hogy rossz szinonímát használtam egy adott kontextusban -- ez úgy is igaz, hogy egy adott magyar szinonímát arra az adott angol szóra elvileg nem lehet használni, de te lehet, hogy pont megteszed, és ettől színesebbé válik neked a szöveg. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem tudsz elég jól angolul, hanem azt, hogy vannak nüansznyi nehézségek, amiken csak akkor tud átesni az ember, ha anyanyelvi szinten beszéli az angol nyelvet, és/vagy sokéve él nyelvterületen.

Egyébként én is észrevettem magamon, hogy vannak dolgok, amiről angolul jobban tudok beszélni, mint magyarul, vagy épp bizonyos szavakat kényelmesebb lenne angolul mondani, mert pontosabb a jelentése, mint magyarul. Sokmindent élvezetesebb nekem angolul olvasni, mint magyarul. Például a legtöbb magyar szinkront kivágnám a kukába. Nem is nézek olyan filmet magyarul, ami elérhető eredeti angol szinkronnal. Szóval összességében, I feel you.