Az olaszok mennyire használják a kötőmódot (congiuntivo)? Egy félig olasz ismerősöm azt mondta, hogy sokan nem is tudják helyesen használni.

Sajnálattal kell közölnöm veled, hogy attól mert ők nem használják helyesen, vagy nem tudják, hogy éppen azt használják, neked még - ha akarsz olaszul beszélni - meg kell tanulnod, mert azt viszont nem veszik jó névan, ha egy külföldi nem tudja.

És szinte kikerülhetetlen. A magyartól nagyon eltér - mert nekünk ilyenünk nincs.

Én is szenvedek vele, számtalanszor javítom magam emiatt... Nagyon sok a régi rossz beidegződésem, sajnos.

Itt van egy oldal, ahol nagyon jól össze van szedve, hogy mit-hova-miért.

[link]

Itt van még egy, mind a négy igeidővel:

[link]

Ha nem teljesen látod át, szívesen segítek.

Valószínű akkor is megértik a mondanivalód, ha nem használod a kötőmódot. De sokszor furcsának tűnhet. Kb. olyan, mint ha magyarul nem azt mondod, hogy "Azt akarom, hogy elmenj", hanem helyette azt, hogy "Azt akarom, hogy elmész."

Ha bizonytalanságot, szubjektív véleményt akarsz kifejezni, akkor kötőmódot kell használni. Ha ilyenkor kijelentő módot használsz, azzal arra utalsz, hogy fix, hogy úgy van, objekív tény, amit te nem annak tartasz pedig. Éppen ezzel lehet játszani is, hogy ha tutifix biztos vagy valamiben, akkor kijelentő módot használsz, ha pedig szubjektív véleményt, bizonytalanságot fejezel ki, akkor kötőmódot. Aki felsőfokon beszéli a nyelvet, az tud játszani ezzel, hogy így más-más jelentést tudjon kifejezni.

Sokan a magyarok se tudják, hogy van-e kötőmód a magyarban vagy nincs. (Bár a nyelvészek is vitatkoznak, hogy külön lehet-e választani a felszólító módtól.) Vannak, akik keverik a kettőt, pl. "kinyitjuk" helyett azt mondja, hogy "kinyissuk". A suksükölés éppen arról szól, hogy a magyarok se mind tudják ezt.