Brit vagy amerikai angol? Ha lehet, érveket is írjatok!

Mármint hogy melyiket érdemes tanulni?

Idegen nyelvként világszerte a brit angolt (Oxford English) oktatják. Aztán ha az alapok megvannak, akkor utána lehet specializálódni amerikai angolra, ausztrál angolra vagy egyébre.

Ha Jóskapista úgy hirdeti magát, hogy ő amerikai angolt oktat, akkor azt óvatosan kell kezelni. Főleg, ha még azt is hozzáteszi, hogy nincs nyelvtan, csak élő beszédhelyzet. Az kábé annyit is ér.

Teljesen mindegy, melyiket választod kommunikáció és – elvileg – nyelvvizsga szempontjából is. Viszont azt érdemes tanulnod, amelyik jobban tetszik neked, mert az sokkal könnyebben, kevesebb ráfordítással fog menni.

Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai, de csak akkor érdemes bármelyik irányába specializálódni, ha már a legalapvetőbb beszédhangok kiejtése spontán beszédben sem okoz problémát, pl. megkülönböztetni:

– vine/wine

– tin/thin/sin/fin

– other/udder

– low/law

– bad/bed

– look/Luke

– hot/hut

Ha ez megvan, akkor lehet mérlegelni. A neten sokkal több amerikai forrást találsz, mint britet, de ha Angliában vagy, ott azért könnyebb lehet a britet elsajátíatni – már ha találkozol ott tényleges britekkel, mert én szinte csak külföldi vendégmunkásokkal találkoztam... Tőlük viszont nem érdemes nyelvet tanulni...

A britnek lényegesen több, és lényegesen változatosabb/eltérőbb akcentusai vannak, mint az amerikainak, e tekintetben érdemesebb az amerikait választani.

Az amerikainak annyi hátránya lehet, hogy nyelvvizsgán a vaskalapos, csőlátású vizsgáztató lepontoz érte, holott elvileg nem tehetné.

Amiért viszont teljes joggal pontozna le, az az, ha kevered a brit és az amerikai kiejtést a beszédedben. Ez valóban megnehezíti, hogy megértsenek.

Pl.

"last car"

brit: [lászt kháá]

amerikai: [leszt khár]

kevert: [lászt khár] – ezt egy amerikai "lost car"-nak vagy "lust car"-nak értheti...