A japánok miért nem csak valamelyik szótagírásukat használják?

Nem tanultam japánul (bár ha lett volna rá lehetőségem, tanultam volna), csak olvastam, hogy a két szótagírást használták a japán nyelvre (hiragana: világi szövegek, katakana: leginkább a buddhista papok, gyakran a szanszkrit nyelv leírásához (talán ezért használják ma a nem kínai eredetű idegen szavak leírására?), a kandzsit a kínai nyelvre használták, és azután alakult ki a kevert írás, hogy a japán nyelv a társadalmi elitnél teljesen kiszorította a kínait írásban is (tehát a kínai nagyjából azt a szerepet játszotta, mint nálunk a latin). Akkor gondolom a japán nyelv szószegénysége miatt az is esélytelen lenne, hogy a japánok áttérjenek a latin betűkre (nem csak a kulturális örökség, stb. miatt), amit valamelyik földrajzkönyvben olvastam, hogy a kínaiaknak és a japánoknak ajánlatos lenne, hogy átváltsanak, mert sok éven keresztül tanulnak írni a bonyolult írásuk miatt?