Kínai vagy japán? Melyik nyelv a hasznosabb, és melyik a "könnyebb"?

Nagyon sokan szeretik a japán nyelvet. (sokan is tanulják) Ha nem is iskola tanulmány szintjén, de mindkettőbe belekóstoltam, és japánul jobban kihallom azóta is a dolgokat, a kínait pont ezért nem figyeltem aztán annyira így abból szinte semmi tudásom.

De kérdezz meg több embert még. :)

"Kínai vagy japán? Melyik nyelv a hasznosabb"

Egyértelműen a japán. Ne tévesszenek meg Kína méretei. A méret nem fontos, a minőség fontos. Japán mérhetetlenül fejlettebb ország, sokkal kisebb mérete ellenére nagyságrendekkel több innovációt termel, mint Kína. Emellett Japán szabad társadalom, nem agymosással és propagandával teli diktatúra, azaz izgalmas és értelmes dolgokat olvashatsz japánul, szemben az engedélyezett kínai sajtó és könyvkiadás "szűrt" kínálatával (kivétel persze Taiwan). Ha megtanulsz japánul, akkor egy olyan ország nyelvét sajátítod el, amely a Föld második gazdasági hatalma, és nem a puszta méretei miatt, hanem mert a legkreatívabb tudósok és fejlesztőmérnökök az USA-t és Németországot leszámítva ott dolgoznak. Japán üzletemberekkel, mérnökökkel, professzorokkal még lehet dolgod a globalizált világban, és akkor akár jól is jöhet a japán nyelv, szemben a kínaival, ami elsősorban szegény parasztok és textilgyári szalagmunkások nyelve, és az üzleti életben nem lesz rá szükség.

Őszintén szólva persze a japán nyelv sem olyan hű de fontos, mint egyesek képzelik.

"melyik a "könnyebb"?"

Ez már bonyolultabb kérdés, mert nem világos, mi a könnyűség. Amíg csak beszélsz, addig a kínai (főleg a mandarin) könnyű nyelv. A japán nehezebb, mert van neki egy nyelvtana, míg a mandarinnak szinte nincs. Bár ez is kétélű, igazából aki nem tud gondolkodni, de tud seggelni, annak jobb a kínai (ahol idiómák ezreit magolhatja), mint a japán (ahol meg kell érteni egy rendszert). A kínait nehezebb kiejteni, mint a japánt. De az intelligensebb embernek a japán jobban fekszik. Ha már írni is kell, akkor a japán jobb, mert gyakorlatilag kevesebb jelet kell bemagolni ugyanolyan írási/olvasási teljesítményhez. A japánok 2-3 ezer kanjival már egész jól elboldogulnak (bár persze ez nem elég mindenre), Kínában 3 ezer képecske még az analfabetizmus határa, kb. egy napilap kisillabizálására elég, de messze van a praktikus nyelvismerettől.

tegnapelőtt 14:31

Ha nyelvzseni vagy, akkor megtanulod mindkettőt (meg még a koreait, arabot és oroszt), és ezzel egész jól kereshetsz. Ha nem vagy nyelvzseni, akkor azt a 4-5 évet, amit a japán magolására fordítanál, inkább töltsd gépészmérnöki, villamosmérnöki, vegyészmérnöki, orvosi vagy pénzügyi tanulmányokkal, ezerszer biztosabb befektetés.

Az butaság, hogy a kínai a parasztok, földmvelők nyelve! Igenis iszonyú sok kínai üzletember van, nézzük csak a kínai üzleteket, az sem hátrány, hogyha egy ilyenben dolgozva beszéled a nyelvüket, mert akár feljebb is juthatsz stb. A kínai is lassan világnyelvvé növi ki magát, és sokan mondják, hogy nemsokára kenyeret sem fogsz tudni venni nélküle. Nah de térjünk át a japánra. A japánt ahogy az előttem szólók is mondták,ugyszint az értelmiségi társadalmi rétegek közt használhatod, könnyű a kiejtése, nyelvtana sem bonyolult( bár ilyen szempontból a kínait nem ismerem) és míg a kínaiban meg kell tanulnod a rnegeteg képecskét, a japánban igaz ugyanugy van több ezer kanji, de ott vannak mellé a katakana és hiragana is amivel kiküszöbölheted azt, ha nem ismersz néhány kanjit:)Ezek száma pedig csak néhány 10 és egyszerűek is. Sokan tanulják, még középiskolában is( pl én is), magán úton úgyszint.

Ha kellemes munkát akarsz( de sok a szorgalmad és nem vagy lusta!!) akkor a japánnal igen szép összegeket kapkodhatsz össze:) Kínaival is, de az elég félelmetes és kevésbé kiszámítható.(mármint nem szívesen üzletelnék kínaiakkal)