Nem értek pár dolgot a magyar nyelvet illetően. Hogy van ez?

Ezek olyan Mónika show-s megnyílvánulások.

Debrecenben pedig az "í"-zés megy ezerrel. Nem tudom honnan jönnek akik így beszélnek, de nekem feláll a szőr a hátamon.

Szíp=szép, kísz=kész, de van ilyen is: lú=ló.

Most ennyi jutott az eszemben.

Igen, mindenhol jelen van. Laktam Békés megyében is éveket, de még Győr-Moson-Sopron megyében is vagy 7 évet, és azt kell mondjam, mindenhol lehet ilyenekkel találkozni, még fiatalabbak körében is.

Ezzel a két megyével vannak leginkább tapasztalataim, szóval elmondom hogy Győr fele sokkal jellegzetesebb és erősebb a tájszólás mint Békésben. (Bíkísbe annyira nem jellegzetes min' Gyűrbe)

Amikor 7 éves koromban ott kezdtem az iskolát, (előtte Békésben laktunk), eltellett egy kis idő míg megszoktam a beszédstílust. Volt hogy mások segítségét kellett kérnem, mert nem értettem hogy a tanárok mit is szerettek volna igazán... (Nem hazudok.)

Leginkább arra az esetre emlékszem, hogy a csornai igazgató úgy kérdezte tőlem első hetemen, hogy "Kő főstűkönyv?" Ezt úgy kellett lefordíttatni egy olyan osztálytárssal, akinek kevésbé volt tájszólása. 5. elismétlésre se jöttem rá, hogy az festőkönyv akar lenni :D

De Pesten meg azt vettem észre, hogy szebben beszélnek az emberek, de az akkor végéről nagyon sokan lefelejtik az r betűt, és lesz belőle "akkó".

A feltüntetett szavaid mind nyelvjárásbeliek, tehát magyarok, de nem irodalmiak. A Felvidék egyes falvaiban szintén "Í"-znek. Például: "Szíp kík szíva nyőtt a kípné." Irodalmilag: Szép kék szilva nőtt a képnél", ahol a kíp "kép" az első világháborús emlékművet jelenti. Nem kell szégyellni és főleg nem kell csúfolódni miatta. Lásd a sokunk által nagyra becsült és tisztelt Lőrincze Lajos professzor urat, aki nyelvészként is megtartotta a tájszólását.

Több évtizede a Kossuth rádió - miután az ugyancsak tájszólással beszélő riportere (Széll Júlia) nyugdíjba vonult - éppen tájszólással beszélő alkalmazottakat keresett.

Folytatom, amivel elmaradtam:

Viszont az a honi magyar tanárok bűne, hogy a diákokba nem tudják belenevelni a -ba, -be, -ban, -ben helyhatározói ragok helyes használatát!!! Tudom, vannak vidékek (pl. Csallóköz), ahol így beszélnek, csakhogy ez már nem tájszólás, még akkor sem, ha egy táj emberei beszélik. Viszont érdekes, hogy írni helyesen írják, csak helytelenül ejtik. Legtöbbször a "n" hangzó marad el.

#2

"Ezek olyan Mónika show-s megnyílvánulások.

Debrecenben pedig az "í"-zés megy ezerrel. Nem tudom honnan jönnek akik így beszélnek, de nekem feláll a szőr a hátamon.

Szíp=szép, kísz=kész, de van ilyen is: lú=ló."

Ez tájszólás. Nincs vele baj, gyakran "lazább", mint az írásbéli megnyilvánulás.

Szóban én is gyakran elhagyom vagy elharapom a szóvégi mássalhangzókat, nem mindig figyelek rá, pontosabban alkalmazkodom a körülményekhez. Családban, kötetlenebb környezetben pongyolább a beszédem, a vótá (voltá), mié(r)-mé(r), azé(r) és társai; hivatalos közegben szabatosabb, inkább az "általánosan elfogadott" standard szerint nyilvánulok meg (a használt szavak is változnak, nem fogom a krincsót használni, és nem mondok olyat, hogy cúg van).

Olyat viszont semmi esetre sem mondok (és le sem írok), hogy "Most ennyi jutott az eszemben", mert az nem helyes. Mert nem "az eszedben benne" jutott, hanem "az eszedbe bele". Valami jut valahová, nem valamiben.

(Mellesleg "megnyilvánul".)

Ezt még csak szóvá sem tettem volna, mert általában nem érdekel az ilyesmi, nem nyelvtannáculni járok ide (pláne nem úgy, hogy nekem is vannak rám jellemző nyelvtani vétéseim), de az tré, ha valaki primitívségnek vagy gáznak tartja a tájszólást, és ilyenkor valahogy mindig kedvem van kicsit kötözködni.

Szerintem semmi gond, ha valaki ízesen beszél, és itt-ott elejt néhány népes(nek tűnő) kiszólást, ha másért nem a móka kedvéért.

Nálunk is gyakran megesik, hogy rászólok a barátomra "igyekezzékmá kend" vagy amikor a gyerekre várok indulás előtt, hogy "mit pöszmötétsz te".

Ahogy szemrebbenés nélkül rácsodálkoztam a barátom szép új autójára hogy "dikkmá, aztaaaa!".

Szerintem onnan számít suttyóságnak és proli vircsaftnak, ha valaki minden területen és minden közegben csak ezt használja, pusztán azért, mert mást nem is tud. :(

A szóvégi hangzó(k) elhagyása kiejtésben természetes jelenség. Minden nyelvben megfigyelhető. (azér', házba -> házban helyett stb.). Mindenki (igen, mindenki) szokott ilyeneket mondani, akkor is, ha észre sem veszi. Általában az ilyen jelenségeknél az szokott lejátszódni, hogy ha elég sokan és elég gyakran használják, főleg a médiában és egyéb hivatalos beszédhelyzetekben, akkor sztenderd nyelvváltozat lesz. Ez azt jelenti, hogy már nemcsak szóban, de írásban is elfogadottá válik.

Az esző, níz, satöbbi másik kategória, az a nyelvjáráshoz tartozik. A nyelvjárási forma és a "hivatalos" forma jól megél egymás mellett, helyzettől függ, hogy mikor melyiket választjuk.