Miért nem hallgatják meg egymást az emberek? Miért szakítják egymást félbe 10 esetből nyolcszor? Miért mindenki csak a magáét fújja?

Trollkodnak, offolnak - már néha azt gondolom én is, hogy intelligens robotokkal van dolgom, akik hajlamosak az agresszióra - mert meghibásodtak maguktól. Csak úgy, menetközben. :D

Időnként elmegy a kedvem az újabb kérdések feltevésétől. (Meg nem is érek rá egész nap írogatni.)

Szívesebben vigasztalok krízishelyzetben vesztegelőket, illetve átmenetileg elbizonytalanodóknak próbálok kapaszkodókat biztosítani.

Mindezeket a legjobb tudásom szerint variálom.

A párbeszéd nehéz műfaj. Egyrészt tisztában kell lennem azzal, hogy én mit akarok mondani, másrészt fel kell fognom, hogy a másik mit mond és a saját mondanivalómat ennek függvényében folyamatosan alakítanom kell. Komoly szellemi kapacitást igényel mindkét fél részéről.

Ha ez a kapacitás valakinél nem áll rendelkezésre, akkor jön az, amit leírsz: áll vagy ül egymással szemben két ember és elbeszélnek egymás mellett, fossák a szót rettenetes módon. Mivel hülye emberből nagyon sok van és egyre szaporodnak, értelemszerűen gyakoribb az ilyen eset, mint a valódi párbeszéd.

No meg ott van az is, hogy sok embernek szinte csak az az egyetlen örömforrása, ha igaza lehet. Sem a munkájában, sem a magánéletében nem talál semmit, aminek örülhet, de ha valakivel szemben igaza van, az ad neki némi sikerélményt. Ők a beszélgetéseik során is igyekeznek ezt megvalósítani.

Itt nem arról van szó, hogy a teljes sztorinak bele kell férnie másfél percbe, de az átlag ember kb. eddig tudja interakció nélkül fenntartani a figyelmét, különben megunja.

Pont ezért próbálják a pedagógiában is ezt figyelembe venni és valamennyire interaktívvá tenni a tanórákat (már ahol ugye).

Nézd, attól függ, hogy végig értelmes és korrekt dologról beszél-e. Ha valaki elkezdi a történetét, de már az eleje hibás, akkor nyilván nem fogom az egész okfejtést végighallgatni, hogy hogyan jut el a kapitális szamárságához, hanem félbeszakítom, hogy már az induló hipotézissel sem értek egyet. Ha okosságokat mond, akkor hagyom kibontani a témát.

Szóval, igen, akinek a szavába sokszor és sokan belevágnak, az hibás nézőpontból szemléli a világot, és a többiek nem akarják az egész csacsiságot végighallgatni, mikor már az eleje sem érdekli őket, mert nem olyan a világ, ahogy a másik előadja.

"Akkor levonhatjuk a konzekvenciát hogy aki szavába rendszeresen belevágnak félbeszakítják az túl sokat beszél vagy unalmas?"

Nem feltétlenül, lehet hogy csak pont bunkó beszélgetőtársakat fog ki sokszor, de számításba kell venni azt is, hogy esetleg túl sokat beszél.