Mit csinálnál, ha a szomszédod neveletlen gyereke egyfolytában átrúgná a labdát a kertedbe?

Nem dolgozik egyik szülő sem, az apa egész nap otthon focizik a gyerekkel a sorház kicsi kertjében. Naponta többször átrúgják a labdájukat és olyankor pofátlanul felmásznak a kerítésre és paraszt, lenéző arckifejezéssel bebámulnak az nagy ablakomon a lakásba, elvárva, hogy dobjam vissza. Én meg ott dolgozok az ablakkal szemben az íróasztalnál, gyakran pizsamában. Eddig a mogorva nézésen kívül nem csináltam semmit, mert meg akartam őrizni a "jószomszédi" viszonyt, de lassan kezd betelni a pohár.

A labda átrugdalása annyiban zavar csak, hogy féltem a virágaimat és a kutyámat kint, de a bebámulástól, és attól, hogy elvárják, hogy naponta nem is tudom hányszor visszadobáljam nekik a sáros labdájukat, attól teljesen felmegy már bennem a pumpa. Éppen az imént történt újra, dolgozok, nem vettem észre, hogy beesett. Csöngetnek, nem nyitottam ki, mert nagyon benne vagyok éppen valamiben, és aztán egyszer csak azt látom a szemem sarkából, hogy az apa nagy feje ott bámul be a kerítés tetején mutogatva be a kertünkbe. Ne kérdezd, milyen nemzetiségűek, de nem akarok beszélni velük erről.

Egyszerű megoldás lenne egy függöny, de azért nem akartam függönyt tenni, mert nagyon szeretem nézni a kertemet munka közben. Jó megoldás szerintetek, ha egyszerűen nem dobom vissza, és megrázom a fejem ha legközelebb bebámul? Vagy hogy ha bebámul, akkor behúzom a függönyt? Nagyon bepöccentem már, de tartok is tőlük.