A konfliktuskereső vagy a konfliktuskerülő magatartás a helyesebb?

A legjobb az arany közép út. Meg kell tanulni, mikor melyiket éri meg használni.

bizonyára lesz olyan vita téma, mikor márpedig csakazértis ki fogod fejteni a véleményed, mert számodra fontos. És lesz olyan, mikor már a téma felvetése is fárasztó...

Nincs fekete és fehér. Csak sötétszürke meg világos. Nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy egy személy minden helyzetben konfliktus kerülő...

nem a kereső a sikeres, hanem a sikeres egyik tulajdonsága.

Vannak vezetői stílusok és azok tulajdonságai...egyik másiké...

Mivel "etikett" témában kérdezted, a válaszhoz tartozik, hogy a konfliktuskerülő magatartás kétségtelenül udvariasabb. Kérdés, hogy kinek éri ez meg. :D

Szerintem is elsősorban akkor érdemes konfliktuskeresőnek (nekem sem tetszik ez a kifejezés) inkább szókimondónak lenni, nem hagyni magunkat, ha számunkra fontos gyakorlati vagy elvi kérdésről van szó.

A konfliktuskerülő magatartást veszélyesnek tartom - az illető nyeli, nyeli a sok feszültséget, meghunyászkodik - ez nem jó. Persze nem kell mindenért leordítani a másikat, de mondjuk meg lehet úgy oldani, hogy udvariasan, de határozottan igenis elmondom, ha valami problémám van.

Lesarkítva: a konfliktuskereső a kifejezetten veszekedést, vitatkozást provokálót jelenti. A konf.kerülő pedig a meghunyászkodó,a vitákat kerülő, behódoló, a másiknak igazat adót.

A kettő között van az ún. asszertív viselkedés, ez a szerencsésebb! Öntudatos, magabiztos, viszont nem erőszakos, saját érdekeit képviselni tudó ember. A véleményét vállaló, de azt nem tényként beállító!Emellett együttműködő, a másik ember véleményét, nézőpontját tiszteletben tartja, nem dorongolja le. És így tovább...

Egyértelműen a konfliktusKEZELŐ. Ez maga az arany középút: nem keresed a bajt (úgyis megtalál az magától), de ha már egyszer adott, akkor a körülményekhez képest igyekszel a lehető legjobban kezelni.

Tehát jelentéktelen, pitiáner dolgokon ugyan minek összeveszni, a fontosabb dolgokban meg kompromisszumot érdemes kötni. Ha meg tényleg olyan a helyzet, hogy "csak egy maradhat", akkor már valóban kiállhat az ember magáért, de csak akkor, ha tényleg igaza van. Sokan ugyanis nem tudják beismerni, ha épp tévednek, és ebből sokszor még nagyobb balhé kerekedik.