Átadod a helyed a buszon a rászorulóknak?

Amióta autóm van (6 éve), azóta nem járok busszal, viszont előtte 5 éven keresztül busszal ingáztam középsuliba (vidéki településről megyeszékhelyre, illetve fordítva). Megmondom őszintén, én soha nem adtam át a helyem, és mindig arra törekedtem, hogy legyen ülőhelyem. Egyrészt azért, mert nagyon sok könyvet, füzetet kellett a suliba vinni + heti kétszer tesicuccot is, nehéz lett volna így végigállni a kb. 45 perces utat. Másrészt ha a "rászoruló", sokszor meglehetősen kellemetlen szagú idős nénik esetleg megkértek volna, hogy adjam át a helyem, valószínűleg átadtam volna. Ehelyett egész úton attól harsogott a busz, hogy "...milyen fáradtak ezek a fiatalok, pedig egész nap ülnek az iskolában, egy sem adná át a helyét...". Ráadásul ez legtöbbször "Diákjárat" megnevezésű buszjáraton történt. Abba már nem gondolnak bele, hogy talán a diákok valóban napi 7 tanóra után elfáradnak az iskolában, emellett még egész délután is tanulniuk kell. Szóval szerintem én jogosan nem adtam át a helyem.

24/F

Csak akkor szoktam leülni, ha van még szabad hely. Ha tele a busz, általában én is felállok, mert rosszul érzem magam, ha mindenki áll, én meg trónolok. Kivéve reggel melóba menet, mert akkor utazok eleget, hogy a végállomáson szálljak fel, ott ülve maradok :)

Egyébként meg, sokszor attól függ, hogy átadom a helyem, hogy kinek kéne. Amikor látom, hogy a néni bottal a hóna alatt Európa rekordot dönt 100 méteres síkfutásban, hogy elérje a buszt, akkor ülve maradok. Aki így tud vágtatni, az állni is tud. Akkor nem szoktam foglalkozni vele, milyen rondán néz. Mert valahogy a buszra érve mindig eszébe jut, hogy ő húú, de sánta, és fáj a lába... :)

Máskülönben, az kapja a helyemet, aki nem elvárja. Átadni a helyet udvariasság, nem valami elvárt dolog. Ha látom, hogy jön fel egy öregember, terhes nő (vagy jó csaj, szép dekoltázzsal, amit felülről jobban látni :P ) akkor felállok, hadd üljön le.

Állni szoktam és kész, abból nincs probléma.

Leülni két esetben szoktam: ha üres a busz, vagy ha fiatalokkal van tele és így férünk el. Nagyobb termetű legény vagyok, és néha az a jobb mindenkinek, ha nem vagyok útban a leszállónál. De többnyire állok.

Ha akkora tömeg van, hogy megmozdulni nem lehet, és több gond van belőle, ha felállok, mint, ha nem, akkor általában nem.

Gyakran van, hogy nem alszok éjjel, és úgy kell bemennem órára, ilyenkor általában az egyensúlyérzékem a nullán van, ilyenkor sem.

Általában viszont meg se próbálok leülni, mert közvetlenül a bolt előtt áll meg, ezért szinte mindig tele van a busz.

Négy éve buszozok, és eddig azt hiszem talán egyszer adtam át a helyem. Én úgy vagyok vele, hogy leülök, ha valaki annyira ülőhelyet akar magának, akkor jöjjön oda és kérdezze meg, hogy leszek-e olyan jó arc és átadom-e. Amennyiben erre nem képes, csak ott panaszkodik mellettem, akkor egyszerűen ignorálom.

Mondjuk ez nem feltétlenül igaz azokra a sportos nyugdíjasokra, akik előretolakodnak, közben pedig vesén könyökölnek.

átengedem

"25-30perces út" :DDD nem 1x álltam végig a Sarkad-Debrecen távolságot (120 km, 2,5 óra).

A vénségek a terhesek és a puhányok üljenek le, ha kevesebb az ü.h., mint az utas!