A busz után tudnak futni szatyorral a nyugdíjasok, de állni nem bírnak pár megállót?

"Aztán, mire nagy szerencsével felkapaszkodik a "fedélzetre" (mert a következő busz csak 10 perc múlva jön!) "

Hát igen, azt a 10 percet rettentesen nehéz kivárni. Bele is halna szerintem. Én eddig se diákként, se dolgozó emberként nem haltam bele, kétlem h ő nemb írná ki nyuggerként:)

Kérdező:

Tudod ez olyan, hogy bunkók és normálisak minden korosztályban vannak. Lehet szidni a fiatalokat és lehet szidni az öregeket is.

Csak az a baj, hogy mi csak azt látjuk, ha a néni fut a járókerettel a busz után (magam is láttam már), meg odakoppant az ember lábára bottal, ha le mer ülni a buszon, meg amelyik kiló vakolattal és magassarkúban odaáll, hogy ő fáradt és a helyed akarja. Meg azt, amelyik fennhangon elkezdi szidni a fiatalokat a barátnőjének, hogy mindenki hallja. Meg azt, amelyik 7 szatyorral + banyatankkal megy a piacra reggel fél 8-kor, hogy a dolgozó/iskolába járó emberek nehogy felférjenek a buszra.

Azt a fajta nénit, aki türelmes, normális, kedves, szeretnivaló senki nem veszi észre. Mert ő megvárja a következő buszt, és nem fut utána a fájós lábával, hogy aztán jól rászólhasson valakire, hogy mit képzel, hogy nem adja át a helyét. Mert ő nem reggel 7-kor megy a piacra, hanem 9-10-kor, amikor senkit sem zavar vele, és neki sem kell 6-kor kelnie hozzá, hogy idegesíthesse az embereket. Mert ő nem szidja hangosan a fiatalokat, és nem mászkál 2 kiló vakolatttal és magassarkúban. Ő nem feltűnő, ezért észre sem vesszük. De ettől függetlenül legalább annyi van belőle, mint a bunkó fajtából szerencsére:)

Bocsánat, "elütöttem": a 10 perc valójában 20 perc akart lenni, és az már számít.

Egyébként: minden korosztályban van kiválóan nevelt, empatikus, ill. lélektelen, taposó, alja ember. Aki "nyuggerezik", azt nem sorolom az első kategóriába; aki a fiatalokat általánosítva szidja, azt szintén nem. És hogy miért mennek az idős emberek jó korán a piacra? Mert megszokták, hogy akkor még szép és jó az áru..valamint lehet ezeregyszáz teendőjük, amiről egy diákember nem is álmodik. Többek között olyan teendők is, amelyekkel a gyerekek és unokák komfortját növelik (besegítés ügyintézésekbe, főzés, takarítás, szerelgetés, - folytatni lehetne a sort.)

Kedves előző!

Az ilyen "városigerilla"-attitűd valóban zavaró tud lenni. Én azzal mentem az ilyen tipusú idős embert (ma még középkorú vagyok), hogy eldurvult a társadalmi légkör; szegény, a saját kárán megtanulta, hogy ha eleve számít a fiatalabb ember előzékenységére, jóindulatára, legtöbbször kegyetlenül eltapossák. Bár többen tennék, amit Te! - de sajnos, egyre kevesebben vannak, akik valamely mindennapi jelenséget igyekeznek is megérteni, ill. hajlandók még arra, hogy megbocsássák a - kora folytán gyengébb! - bosszantó hibáit.

Aztán..sokan olyan dolgokért vicsorognak, amelyekkel egy idősebb ember nem bánt senkit. Fentebb írta itt valaki: "több centi vakolat van rajta..mégis le akar ülni" - stb.stb. (nem szó szerint idéztem). Ha némi könyörület, empátia volna abban, aki ezt nehezményezi, megértené és megbocsátaná, hogy (majdnem) minden ember próbálja jobbá tenni a külső képét - főként egy olyan eltorzuló korban, mikor a "fiatalság" agresszív kánonná, fétissé lesz - boldog idő helyett. Egy idős hölgynek már azt sem tudják megbocsátani, ha rúzsozza a száját, vagy némi alapozót használ. Amellett lehet csontritkulásos beteg is, vagy agyonfáradt, mert végigdolgozta az életét és felnevelt 2-3 gyereket. Mindentől meg kellene fosztani?! Rúzsozott. Dögöljön meg..lábon?!

És hogy milyen veszélyes a "fiatalság" fétisizálása, az ezze irányuló agymosás..hát..volt már ezen az oldalon kétségbeesett kérdés: "Igaz, hogy egy 29 éves nő már vén?" Döbbenetes. Mi lesz majd ezekből az emberekből 50-55 évesen? Öngyilkosok lesznek, hogy el ne szívják már a levegőt a kamaszok elől? Micsoda társadalom ez?

Én mindig át szoktam adni a helyet. Na most gondoljátok el, egyszer mikor terhes voltam, és persze végigdolgoztam a napot, hazafele még pótlóbuszra kellett átszállni, plusz meleg volt, rosszul voltam, hát leültem. Mellémáll egy banya, hogy bezzeg ő fiatal korában így meg úgy. Egyből elsírtam magam (hormonok...) és mondtam neki, persze, maga fiatal korában biztos imádott állva utazni várandósan (persze a helyet ekkorra már átadtam). Mire ő: hát ő még lecsót is főzött terhesen!! (Gy.K: a lecsó a viág legegyszerűbb étele.) Na mindegy leszálltam, jól kisírtam magam.

Másik sztori: szintén terhesen, villamoson. Bagózik fönt a vilin egy nagy tudású ifjú pár, mondom nekik, nem kéne. Persze nekemugrottak ahogy kell, hát kedves utazóközönség, el kell mondjam, senki nem állt mellém se szóban sem fizikailag.

Tanulság: Nem az öregekkel van a baj, kedves 16:36, hanem a bunkókkal. Akár öregek, akr fiatalok. Amúgy meg ha valaki rosszul érzi magát és leülne, lehet úgy is mondani: bocsásson meg, fiatalasszony, megengedné, hogy leüljek? Erre a válasz: hogyne, tessék parancsolni. Ennyi.

16:26-os vagyok:

kedves előző társaim! Írtam, hogy én sem "tegnap jöttem le a falvédőről"; ezzel együtt, mindmáig bárkinek felállok, akinek szüksége van rá. Kismamának, ha félholt volnék, akkor is; nálam idősebbnek, bottal járónak, eltörött karú húszévesnek (elég egy fékezés..!), vak embernek - minden rászorulónak. Sőt: ha én nem adhatom át az enyémet, mivelhogy nem ülök, kedves határozottsággal helyet kérek. Adnak is általában.

A nevetségességig "fiatalnak álöltözött" emberek pedig..persze, hogy vannak. Szegénykéim - nem érzik jól magukat "ott belül". Nem tudnak az évekkel kiegyezni. Én arra kérlek titeket, mindig az adott ember és helyzet függvényében döntsetek - úgy, hogy ne maradjon el a másiknak adandó tisztelet..és ne sérüljön az önbecsülés sem. Mindannyiótoknak jó hétvégét kívánok.