Elegem van! A velemenyel ti is egyetertetek, hogy ez ciki? (Tobbi lenn)

Egyrészt átérzem a helyzeted, én is voltam 13 éves és veszett rosszul esett, hogy nem vettek komolyan. Ugyanakkor azt gondolom, hogy sok dologhoz fiatal még a mai 13 éves és mégis teszi. Ha szerelemmel kapcsolatos kérdést teszel fel, ne írd mellé az életkorod, csak annyit, hogy fiatal lány vagy. Vagy iskolás.

Egyébként te sem veszel komolyan egy 9-10 évest, ugye? Na, pontosan erről van szó... Te még szinte gyerek vagy, de ez nem baj, csak így is kezelnek a felnőttek. Ez nem jelenti azt, hogy buta is vagy, csak még nem tapasztaltál annyit korodból adódóan az életből.

A kamaszkor természetes folyamatairól beszélsz, majd túl leszel rajtuk. Meg fogsz sértődni, de minden tiniben benne van, hogy többnek tartja magát, vagy többnek akar látszani az átlagnál, de csak kevesen vannak, akik valóban kiemelkednek közülük.

Nem hinném, hogy bárki is ítélkezne feletted, egyszerűen csak 13 évesen még élvezned kellene azt a keveset, ami hátra van a gondtalan fiatalkorodból. Persze természetes, hogy érdeklődsz dolgok után, hiszen hogy máshogy ismerhetnéd meg a világot, de ezen az oldalon túl sok troll van, ahhoz, hogy ajánlani tudjam, mint a megismerés egy forrását.

Megértem, én is voltam 13 éves, akkor én is szerettem volna ha komolyabban vesznek.

Ki is voltam akadva amikor 15 évesen előadtam anyukámnak (aki csak mosolygott rajtam) a többféle üzleti tervemet, hogy mit hogy kellene csinálni és akkor nagyon okosnak és felkészültnek éreztem magam.

Viszont én voltam már nem csak 13, hanem 23 és 33 is, és bizony utólag visszagondolva sok mindent nem láttam megfelelően - az élettapasztalat hiánya miatt.

Most a 15 éves nagy terveimen én is csak mosolyognék mint ahogy anyám tette, totálisan életképtelen, az üzleti életben kivitelezhetetlen, nélkülözve az adózási és egyéb ismereteket.

Az akkori szerelmi problémáim visszatekintve nevetségesek. Tisztára olyan, mint amikor valaki azzal dicsekszik hogy felment a Gellért hegyre egy olyannak, aki már megmászta a Himaláját.

Itt ha valakin látom, hogy normálisan ír, akkor nem szoktam beszólni, sőt segítem még ha felnőtt fejjel butaságot is kérdez, viszont ha érzem a nagyképűséget, hogy "én márpedig jól tudom te vagy a hülye" - a tapasztaltabbakat meg ordenáré stílusban leoltja, akkor én is elő tudom venni a bunkó modoromat.

Megértelek. Én sem szerettem, mikor annak idején nem vettek komolyan. És most, kétszer annyi idősen sem gondolom, hogy ez természetesnek kellett volna, hogy legyen, ugyanúgy bántanak ezek a dolgok.

Persze sok dolog van, amit mások, az idősebbek még jobban tudnak. De a lenéző hangnem erre nem magyarázat.

Azt hiszem ismerlek!

Te vagy az, Andris?