Hogyan tudnám feldolgozni végre?

Talán írhatnál neki egy levelet (nem sms-t vagy e-mailt). Írj meg neki teljes őszinteségben mindent, leghalványabb érzelmedet is iránta. Kérj tőle bocsánatot – nem mintha a te hibád lenne, hogy meghalt – de mikor egy „bulisabb hajnalban” ilyet írtál, az lehet hogy megviselte lelkét.

Menj el a sírjához, és olvasd fel a leveledet, vagy ha nem tudod hol van eltemetve akkor ha van egy fényképed róla, olvasd fel a fényképe előtt, de anélkül is megteheted, bárhogyan is, lásd őt lelki szemeid előtt, végül égesd el a levelet, ez annyit jelent mintha elküldted volna.

Legyen ez egy szertartás, készülj fel rá, szánj rá elegendő időt, akár egy egész napot, tehát nem csak úgy sebtében, két 'fontosabb' dolog között. Gondoskodj arról is, hogy ne zavarjon senki.

Nem lesz könnyű, de nagy tehertől szabadulhatsz meg.

Halihó,

ne hibáztasd magad, nem tudhattad és egy átlagosan jó ember vagy :) ma már ez is valami!

Viszont tudnod kell hogy a te bűntudatod az lehúz téged szellemileg és így nem tudsz könnyű tiszta szeretettel gondolni rá ami viszont segítené a túlvilágon.

Bocsáss meg magadnak!

Gondolj rá szeretettelés gondolatban küldj neki fényt.

Ennél többet nem tehetsz érte és ne is tegyél! Tudnod kell hogy ez IGAZI segítség lenne Neki!

Ez nem elmélet ez a gyakorlat.

Járj utánna!

T :)

Úristen, ennek most nagyon durva volt a vége... tudod, az az igazság, hogy én tökéletesen megértem ezt a fiatal srácot. Én depressziós vagyok, állandóan szorongok, és gyakran pokolként telnek a napjaim. Mégis igyekszem a lehető legjobban eltitkolni és a legjobb arcomat mutatni. Tudom persze, hogy ez nem mérhető a te esetedhez, csak arra próbálok utalni, hogy az ember nem szereti vállalni a gyengeségeit. Hisz gondolj bele, mit szóltál volna, ha bevallja ezt neked? Milyen érzésed lett volna? Szerintem nem akarta, hogy elszoruljon a szíved. Talán tudta, hogy már csak egy bizonyos ideig élhet, nem?

Ne hibáztasd magad! Kívánom, hogy sikerüljön ezt feldolgoznod!